Egy rendtársam, amikor megtudta, hogy családfagyógyítással foglalkozom, adott egy halom könyvet, hogy ismerem-e azokat. Ismerős volt mindegyik egy kivételével. Ezt egy magyar orvosnő írta. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors, Családi sebeink és a gyógyulás útjai. A Kulcslyuk kiadónál jelent meg 2018-ban. Ebből szeretnék most néhány gondolatot idézni
Transzgenerációs hatásokról ír, vagyis olyanokról, amelyek generációkon is átnyúlnak. Ezeknek a hatásoknak a feltérképezést először a szülőkkel kezdi. Első fejezetének a címe: A nem kívánt gyermek drámája.
- Milyen volt a szülők egymással való kapcsolata, hogyan éltek?
- Várták-e a gyermek érkezést, vagy csak “becsúszott”, csak “baleset” volt.
Hogyan születik egy gyermek idális körülmények között? Ha két érett személyiségű, egymást szerető ember elköteleződéséből és kölcsönös vágyából, megfelelő érzelmi és anyagi körülmények között születik.
Én ezt azzal egészíteném ki, ill. módosítanám, hogy két egymást Istenben szerető szülőtől, nem együttélésükből, hanem házasságukból. A közös Istenre figyelés, az Ő útján járás át tud hidalni még akadályokat is, pl. ha nem megfelelő anyagi körülmények között születik a gyermek.
Idézi Arisztotelészt: az anyákban fejlődő gyermek ugyanúgy sokmindent átvesz belőlük, mint a növény a talajból
A nemkívánt gyermekek rosszabbul fejlődnek, túlérzékenyek és pesszimisták, hajlamosabbak a pszichoszomatikus megbetegedésekre.
Idézi az un. Prága tanulmányt, amelyben 220 gyerek életét követték végig 35 éves korukig. Ezek édesanyja 1961-63 között kétszer is megjelent az abortusz bizottság előtt, ám végül mégis megszülettek.
Ezek a gyermekek nem tanultak az iskolában, rosszul teljesítettek, dühkitörések voltak jellemzők rájuk, viselkedésüket nem tudták kontrollálni, a tanárok mumusai és céltáblái voltak. Ilyen jelzőket aggattak rájuk: “Szemét, ellenség, nulla”
Felnőtt korukban ezek jellemezték őket: alkoholizmus, bűncselekmények, önértékelés hiánya, képtelen a szeretetre, párkapcsolatra, életükben az egyik futó kaland követi egymást a másik után. Mély, tartós kötődések nem tudtak kialakulni. Nem találják helyüket az életben. Ilyen-féle lesz az életfilozófiájuk: “Ha nem akartak minket erre a világra, nehéz elhinni, hogy van benne helyünk.”
Teli van elakadásokkal az életük, semmi sem lelkesíti őket, önpusztító életet élnek. Közülük többen is azon a napon próbáltak véget vetni az életüknek, amely napon az anya el akarta vetetni őket.
Az ilyeneket bántalmazzák, ők is bántalmazók lesznek.
Nagyszülő korukra ilyesféle gondolatok fogalmazódnak meg bennük, mint egyikükben. Nem kellek se a szüleimnek, se a gyerekeimnek.
Hasonló problémákkal küzdenek azok a gyermekek, akiket fiúnak vagy lánynak vártak, de nem az lett belőlük. A pszichológia ennek külön nevet is ad: gender disappointment – a baba neme miatt érzett csalódottság
Azután ír a könyv az un. funkciógyerekekről
„Te voltál az utolsó próbálkozásunk. Ha nem születtél volna meg, már biztosan nem lennénk együtt anyáddal.”
Születésétől fogva ezt a szerepet osztották rá: a két felnőtt között ő volt a villámhárító, a kapocs.
- széthulló házasságok megmentése
- a szülők álmainak a megvalósítója
- legyen mellettük, mert olyan magányosak vagyunk
Milyen negatív következmények származnak ebből a gyermek számára?
- Csökken a gyerekek választási lehetősége
- Döcögő, fásult életek oka sokszor nem más, mint a kényszer, hogy arra kell menni, amerre igazán nem szeretnének.
- A családban nagyon fontos kérdés: mehetek-e arra, amerre szeretnék, élhetem-e a saját életemet, vagy a szülők elképzeléseit kell követnem?
Hasonló problémákkal kell megküzdeniük az un. helyettesítő gyermekeknek. Azokról a gyermekekről van szó, akik fiatalon elhalt testvéreik után születtek, és nem gyászolták el, nem engedték el a szülők a meghalt gyermeket. Egyik negatív hozzáállás lehet az ilyen családokban, hogy mélyen hallgatnak a veszteségről, a gyermek, testvér halála tabutémává lesz.
Ilyen esetben a feldolgozatlan betokosodott érzések súlyos teherként ülnek a családon. Az élő gyermek puszta jelenlétével a veszteségre emlékezteti szüleit. De mivel a fájdalmat nem merik megélni, az dühvé alakul. A túlélő gyermeket bántják, kritizálják, kérdőre vonják, szeretetlenül bánnak vele. A gyerek elhiszi, hogy ő a rossz, ő tehet mindenről, bűntudatérzések alakulnak ki benne, amelyek katasztrofálisak lesznek egyéb kapcsolataikban is. Önsors rontó életvezetés lehet a következménye. Ha a testvérem meghalt, nekem sincs jogom az élethez. Vagy a szülő félti megmaradt gyermekét, átadják a félelem stafétabotját nemzedékről nemzedékre.
Az ilyen gyermekektől a szülők tudattalanul, vagy kimondva azt várják el, hogy tegyék semmissé, töröljék el a meghalt gyermekük halálát, azonosuljanak vele, vigyék tovább az ő megszakadt életét. – Az ilyen gyermekek nehezen találnak rá önmagukra.
Egy példa. Egy baba 3 hónapos korában meghalt. A rokonok azt tanácsolták az édesanyának, hogy szüljön minél előbb egy gyermeket. Még abban a hónapban gyermeket fogant. Ez a gyermek 18 évesen szenvedett autóbalesetet, miután a frissen megszerzett jogosítványával első és egyben utolsó útjára indult. Az anyában, miután végül pszichológushoz került, ez fogalmazódott meg. Nem akartam azt az elsőt meggyászolni, most kettőt gyászolhatok.
Ezekhez hasonló nehézségekkel kell megküzdeniük az örökbe fogadott gyermekeknek és örökbe fogadó szüleiknek is.
Nem akarom folytatni a sort. Rengeteg bűn, hiba, helytelen hozzáállás fordulhat elő. Fontos lehet a pszichológusi segítség.
Vannak ezeknél súlyosabb esetek is, okkult, mágikus cselekedetek, más kultúrákból, azok démonok által uralt hitvilágából származó praktikák, amelyekkel a pszichológusok nem sokat tudnak kezdeni, sőt ha maguk is ilyen eszközöket alkalmaznak, csak rontanak a meglévő helyzeten. A leendő orvosokat is áthajtják ilyen képzéseken (pl. kínai gyógyászat, akupunktúra, homeopatia).
De a hit ezeken a területeken is, és az ismertetett “egyszerűbb” esetekben is más segítségeket is kínál, mint a pszichológia. Olyan segítséget, amiket itt ezekben a családfagyógyító misékben is kínálunk. A hitbeli gyógyulásokat és pszichológusi terápiákat nem akarom szembe állítani egymással. Lehetnek egymásnak a kiegészítői is.
Milyen terápiákat kínál a pszichológia? Ez a könyv, amiből idéztem nem szakembereknek szóló könyv, hanem inkább népszerűsítő. Itt-ott vannak csak benne terápiára való utalások. Nézzünk ezekből néhányat!
A könyv a Nem kívánt gyermek drámája c. fejezetben pl. ezeket említi.
Csoportterápián eljátszani a csoporttagok segítségével azokat a jeleneteket, amiket kisgyermek korában megélt. Ezután jöhet a korrekció: elfogadás, megtartó karok, éltető szeretet. Tartjuk, öleljük, ő pedig lassan képes lesz beleengedni magát ebbe az ismeretlen érzésbe. Átéli, hogy az anyja is egykor védtelen, kiszolgáltatott kisgyermek volt, akivel kegyetlenül bántak. Ezt a kislányt megsajnálja. Fájdalma, dühe lassan átadja helyét a megértésnek, megbocsátásnak.
A de kár, hogy fiú/lány fejezetben említi a szerző az un. imaginációs terápiát. Ennek a lényege, hogy relaxált állapotban képeket, érzéseket, szimbólumokat hív elő a páciens. Ezek sokszor fájdalmas mútbeli emlékek lenyomatai, amelyeket az eljárás során gyógyító képekkel helyettesítünk. Agyunk egy idő után ezeket az új képeket fogadja el valóságként, így csökkenthető az egykori traumatikus történések ereje.
Ez két példa volt, de jobb, ha ezeket szakember alkalmazza.
Melyek a hitbeli segítségek?
Most csak egy rövid felsorolást teszek. Nincs idő a részletesebb kifejtésre. Talán majd a következő elmélkedés szólhat erről.
A helyes bűnbánat gyakorlása, és a helytelen bűntudat elutasítása.
A helytelen magatartásformákba a bukott angyalok gonosz élvezettel beletaszítanak minket úgy hogy ezek átokká válnak, amiket meg kell törni. Ezeket a hibás magatartásformákat, mintázatokat meg kell keresnünk, fel kell térképeznünk, a mögöttük álló gonosz lelkeket el kell utasítanunk, az átokká vált sorsból ki kell szakadni, azt meg kell törni, a kötelékeket, amikkel megkötöztek, és a bilincseket szét kell zúznunk, és ezeket, valamint a mögöttük álló gonosz lelkeket oda kell helyeznünk, parancsolnunk Jézus Krisztus keresztjéhez, hogy Ő rendelkezzék velünk.
Egy fontos művelet, általában a szentmise elején szoktunk alkalmazni, hogy meg kell bocsátanunk azoknak – szüleinknek, őseinknek – akik ilyen helytelen vagy bűnös módon viszonyultak hozzánk, vagy akik elindították ezeket a helytelen, bűnös mechanizmusokat, és ezek nemcsak a génekkel, hanem a gonosz lelkek révén is átöröklődtek nemzedékről nemzedékre.
A megbocsátást segítheti annak a belátása, hogy szüleink, nagyszüleink is csak áldozatok voltak, ők is ilyen viselkedésmintákat örököltek. Viszont mindenkinek megvan a saját felelőssége is. A bűnös cselekedetekért bűnhődni kell, azokból tisztulni kell. Az kegyelem, ha még ebben az életben vezekel, megtisztul az ember. De a legtöbb ember számára ez a tisztulás odaátra marad, a tisztítótűzben.
A vallásos gyógyulásnak fontos eleme a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, főleg őseinkért való imádság, szentmisék bemutatása. Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy úgy gondolják, hogy a szüleik olyan jó emberek voltak, hogy már biztos, hogy a Mennyországban vannak, pedig valójában még évtizedek múltán is a tisztítótűzben szenvednek. Kötelességünk az elhunyt szüleinkért, rokonainkért való imádság. Ha nekik már nem is lenne szükségük rá, Isten majd betudja imáinkat azok javára, akiknek még nagyon is szüksége van rá.
Még egy fontos eszközt szeretnék kiemelni, a szentelmények használatát. Nemrég volt Vízkereszt. Szentelt só, szentelt víz (lehetőleg exorcizált szenteltvíz). Hintsük meg ezekkel gyakran magunkat, lakásunkat, beletehetjük az exzorcizált sót és szenteltvizet ételeinkbe is. Egyre több a szennyezett, káros étel, amelyeket eladásra kínálnak. Fontos szentelmény még az exorcizált olaj, érmék, főleg csodás érem, Benedek érem. Fontos a rózsafüzér megáldása is. Mindezeket az áldásokat felszentelt pap adhatja.
Nem volt kimerítő most ez a hitbeli segítségek felsorolása. Vannak még ennek egyéb eszközei is. De legyen mára ennyi elég.
Ezen eszközök közül most a hívek könyörgése helyett az ellene mondást, az átkok megtörését végezzük. Mondjunk most ellent azoknak a gonosz lelkeknek, amelyek a legtöbb bajt okozzák a családfákban.
Elhangzott a gödi családfagyógyító szentmisén 2024. jan. 14-én