Siegfried Atya 2020-as adveni/karácsonyi levele

J+M+J -St Petersberg, 2020.11.20.

 

Kedves Magyar Testvéreim!

Kedves rokonok, ismerősök, barátok, jótevők!

Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!


 

Gondolom, mindannyian érezzük, hogy rendkívüli korban élünk. Talán még sohasem volt ily sok zűrzavar, félelem és rémület a szívekben. Mindenütt megosztás (szétválás) van. Családok, közösségek és emberi kapcsolatok mennek tönkre, illetve szakadnak szét, csak azért, mert különböző nézeteket vallanak bizonyos ügyekről, mint például az Egyház hitelessége, vagy a végidőkről szóló bizonyos üzenetek, vagy az aktuális vírushelyzet, ill. a védőoltás kérdése. Úgy tűnik, hogy azok a dolgok vagy tények, amelyek oly biztosak voltak az életünkben, most alapjaiban rendülnek meg. Ezek az újfajta nézetek sok mindent megkérdőjeleznek, még az alapvető igazságokat is, mint ISTEN Tízparancsolatát, a család, a nemzet szükségességét és szerepét, vagy magát a férfiúi és a női szerepet is. A fatimai jövendölések és különböző egyéb üzenetek már hosszabb idő óta arra hívják fel a figyelmünket, hogyha papoka papok ellen, püspökök a püspökök ellen, bíborosok a bíborosok ellen lesznek – és most mi ezt saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk. És közben teljesen nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden embert szükséges megjelölni, az aktuális vírushelyzet miatt, stb. így tehát nem meglepő, hogy sok ember teljesen összezavarodik, és emiatt nem tudja, mit higgyen vagy mit is tegyen. Sokan magányosnak, elhagyatottnak érzik magukat, mivel sötétségben és rémületben élnek, és nem látnak semmi kiutat.

Ebben a különleges korban, amilyenhez hasonló eddig talán még sohasem volt, nem kérdéses, hogy ez az Adventi időszak életünk egy egészen különleges és kegyelemmel teljes ajándéka. Egy oly advent és oly karácsony, amilyen eddig még sohasem volt.

Így nagy a felelősségünk nekünk, keresztényeknek, akik még hívők vagyunk és akik ebben a szellemi sötétségben egy biztos és belső vezetést élünk meg. Az adventnek ezt a kegyelmi idejét ki kell használnunk, hogy valóban fel legyünk készülve és készen álljunk JÉZUS KRISZTUS eljövetelére. Legyünk készek arra, hogy az Isteni Gyermek valóban megszülethessen szíveinkben. Ezzel a személyes felkészüléssel arra is késznek kell lennünk, hogy világító gyertyákká (lámpásokká), tartóoszlopokká váljunk azok számára, akik nem látnak semmi kiutat. Az okos szüzeknek kell lennünk megtöltött olajos korsókkal, és épp azért kell ebben az Adventben lámpásainkat tökéletesen feltöltenünk a kegyelem és karizmák olajával, a végidők próféciáinak olajával, hogy netévelyegjünk a sötétségben, s hogy ne kelljen Krisztus Király Birodalmának, ill. az Új Ég és az Új Föld (2 Pé 3,13) bezárt menyegzős terme (Mt 25,1-13) előtt állnunk.

Mit várnak el tőlünk, hogy bölcsen használjuk ki ezt a kegyelmi időt? Úton vagyunk egy háború felé? Igen!!! Akkor viszont fel kell venni a fegyvereket és a harci ruhákat. Most annak az időnek a közepén vagyunk amelyre a Mennyország évtizedek óta felkészít minket. Erre a nagy szorongatások idejére már tucatnyi üzenet révén megkaptuk az összes szükséges kegyelmet, beleértve az egyház által elismerteket is. Most alkalmazni kel ezeket. A szükséges kegyelmi eszközökből sokat már a Szentírás is említ, különösen ilyenek az Úr példabeszédei az Ő visszajöveteléről és ISTEN Országának a beteljesedéséről: „Példabeszéd a búzáról és a konkolyról” (M 13,24-30) – „Példabeszéd a hű és gonosz szolgáról” (Lk 12,36-48) – „Példabeszéd az okos és balga szüzekről” (Mt 25,1-3) – Példabeszéd „Krisztus, mint a népek Pásztora, mint a Beteljesítő” (Jn 10,1-16). A 91. zsoltár és a: 51. bűnbánati zsoltár különösen is értékesek a lelki fegyverek tekintetében, amelyeket gyakran, akár naponként is kellene imádkoznunk önmagunkért és minden ember nevében, annak a veszélye miatt, nehogy elaludjuk Krisztus visszajövetelét.

Most nézzünk csak a fiatal Máriára, a názáreti Szűzre, és utánozzuk, amit tett. Hitt Gábor angyal szavána és tökéletesen bízott Istenben. Jobban bízott és hitt Istennek, mint bárki másnak, és követte az angyaltól kapott tanítást, ill. útmutatást, és így ez vezette el Erzsébet meglátogatásához. Ezt jelenti az Advent. Méhében a pici Istengvermekkel meglátogatni Erzsébetet. Nem ijedt meg, tökéletesen bízott az Úrban, mindannak ellenére, hogy tudta, hogy a szeretett József nagyon fog szenvedni. Ugyanis József kiszolgáltathatta volna őt a törvény őreinek, lemondhatott volna róla, és hagyhatta volna, hogy megkövezzék őt. Azonban bizalma teljesen Istenre irányult, és soha nem vette le pillantását az ATYAISTENRÖL, tekintetük szüntelenül egymásra irányult. A nehéz helyzet ellenére is boldog volt, szívében csupa öröm, és mindenekelőtt: szeretett. Bár minden reménytelennek és kilátástalannak tűnt, mégis boldogan útra kelt Erzsébethez. Telve örömmel és bizalommal dicsőítette és magasztalta az Urat. Magnificat! Ez ami utunk is feladataink beteljesítésében, és ezért kell nekünk is azt tennünk, amire Isten teremtett minket.

Fontoljuk meg tehát ennek az Adventnek a követelményeit, illetve feltételeit, hogy valóban irgalmas szívűek lehessünk, és hogy hogyan kell felkészülnünk rá. Tehát szeretnénk még egyszer közelebbről szemrevételezni szellemi fegyvereinket.

Előkészület (erre az Adventre és különösen a végidőkre):

1.     Először a lelkünket kell megtisztítani. Ehhez egy életgyónásra! van szükség, amelyben a lelkiismeretünket megvizsgáljuk a legkisebb bűnök vonatkozásában is, jellemhibáinkkal és vétkeinkkel együtt, gyermekkorunk óta. Kérjük a Szentlélek segítségét (aki meggyőz minket bűneikről; Jn 16,8), hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül, amit eddigi életünkben még nem gyóntunk meg. Mert készen kell lennünk, ha majd a kereszt megjelenik az égen (Mt 24.30; Jel 1.7), és Isten színe előtt állunk, és megismerjük egész életünket, úgy, ahogy Isten lát minket, és semmi sem marad figyelmen kívül vagy elfedve. Használjuk ki a bűnbánat szentségét, ameddig még lehetséges… Mert már csak rövid időnk van, hogy felkészüljünk. Tehát a kegyelmi idő utolsó perceiben vagy óráiban vagyunk. Számot kell adnunk a felhasznált vagy fel-nem-használt időnkről is, és az elpazarolt időnkről is.

2.     Ezen megtisztulás után intenzíven törekedjünk, hogy megmaradjunk a kegyelem állapotában és ehhez szükségünk van a rendszeres szentgyónásra, ameddig még erre idő adatik.

3.     Egészen át kell adni életünket Istennek, teljesen feláldozni Istenért.

a.      Tekintsd át életedet, vajon szabad vagy-e egészen Isten számára, hogy követhesd Istent Jézus Krisztusban?

b.     Vizsgáld meg magad, hogy nem élsz-e rendetlen, tisztátalan kötelékben, függőségben vagy kapcsolatban!

c.      Add át Istennek a tulajdonodat, szokásaidat, gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, és saját akaratodat és a birtoklás bármely formáját!

d.     Add át Istennek szeretett népedet, családodat, stb.

4.     Megbocsátás és kiengesztelődés.

a.      Saját magunknak megbocsátani az életünkben elkövetett nagy baklövéseket.

b.     Istennek is meg kell bocsátanunk azt, hogy az életünk folyamán súlyos megpróbáltatásokat és szenvedéseket engedett meg, és a kisebb-nagyobb szorongattatásokat, különösen most, jelen napjainkban…

c.      Szívből megbocsátani minden embernek és bocsánatot is kérni tőlük, legyenek ezek a rokonaink, szüléink, élők vagy megholtak – ehhez tekintsünk vissza gyermekkorunk legkorábbi szakaszáig. Magunknak hangosan ki kell mondani: „Én megbocsátok neked: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit tettél, mondtál ellenem”. „A bocsánatodat kérem: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit én tettem, mondtam ellened”. Ugyanis a hangosan kimondott szavaknak erőteljes teremtő hatása, illetve megbocsátó hatalma van.

5.     Jóvátétel, elégtétel, engesztelés

a.     Mindent elfogadni, amit életünkben az Úr megenged. Mindent elfogadni és engesztelésül felajánlani!

b.     Minden nehézséget, reménytelen dolgot, szenvedést, betegséget, próbatételt és mindazt, ami értelmetlenségnek tűnik: Fogadj el mindent panaszkodás és morgás nélkül és adj hálát mindenért Istennek és dicsőítsd és imádd Őt!

c.     Végezzünk jóvátételt és engesztelést önmagunkért, családunkért, népünkért (nemzetünkért), papokért, minden emberért, mindazon személyekért és mindazok nevében, akik nem tartanak bűnbánatot és engesztelést vétkeik és bűneik miatt…

Lelki fegyverek: 91. és 51. zsoltár, és a különböző ismert imák, egyéni imák, mint amilyet a rózsafüzérben is mondunk; ugyanis, ha háborúba vonulsz, fegyvereidet tisztán és rendben kell tartanod, mert a jelenlegi nagy szorongattatás idején a szellemi pacifizmust többé már nem engedhetjük meg magunknak. Különben az ellenség nehézség nélkül megnyer magának minket.

1.     Szentmise, szentáldozás, Eucharisztia (Szentségimádás)

2.     Életünket átadni az Úr Jézus Krisztusnak és Máriának, az Istenanyának, mert ebben a végső időben a mi menedékünk és oltalomhelyünk, mint védelem és biztonság, Jézus és Mária egyesült Szíve, melyben lennünk kell és itt kell tartózkodnunk, nehogy a Jel 13 két vadállata, a hamis próféta és az antikrisztus a rabszolgájává tegyen.

3.     Jó kapcsolat ápolása a szent angyalokkal és a szentekkel.

4.     Alkalmazzuk továbbá az Élő Isten pecsétjét, a Szent Vér pecsétjét, Mária védőpalástját, folyamodjunk a Szent Kereszthez és Jézus Szent Arcához.

5.     Legyen otthonotokban szenteltvíz, szent olaj, megáldott tömjén és exorcizált só.

6.     Megáldott érmek: Skapuláré, szent Benedek érem, az Üdvösség érme, máriás érmek (különösen a Csodásérem, stb.)

7.     Imák:

a.     Rózsafüzérek: klasszikus rózsafüzérek, valamint a rövid rózsafüzérek, pl. mint az Irgalmasság- rózsafüzér, Szent Vér rózsafüzér, Szent Sebek rózsafüzére, Szeretetláng rózsafüzér, Könnyek Anyja rózsafüzére, stb.

b.     Életünkben (a hétköznapokban) mindent, mint imádságot ajánljuk fel Istennek; tegyetek mindent áldozattá, mondta az angyal Fatimában a gyermekeknek.

c.     Szeretteinket és embertársainkat helyezzük Jézus Szent Szívébe, az Ő Szent Sebeibe, és legyen Szent Vére és Szent Könnyei minden ember javára.

d.     Imádkozni az ellenségekért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és mindig minden papért imádkozni és áldozatot hozni.

e.    ;Önkéntes böjt vállalása, önmegtagadás gyakorlása és mindezt Istennek felajánlani.

f.      A Szentírás és egyéb értékes lelki könyvek olvasása.

Feltehetjük a kérdést, ha a helyzet egyre csak rosszabbodik, vajon lesz-e még ennél is nehezebb? Miért engedi meg az Úr ezeket a nagy szenvedéseket? Ha csak egy kevéssé is ismerjük a Szentírást, tudnunk kellene, hogy az Úr apokaliptikus beszédeiben az első három Evangéliumban és a Szentírás más helyein gyakran mondta: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” Sok minden utal arra, hogy ebben a megjövendölt apokaliptikus időben élünk, és hogy ezek az események a szemünk előtt játszódnak le. 2000 év óta sok nemzedék szeretett volna ebben a korszakban élni. S bár a szenvedések hatalmas nagyok lesznek, viszont a kegyelmek még bőségesebben fognak áradni, mint eddig még soha, mert „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). Korunk egyik Kiválasztottja így fogalmazott: „A térdeinken kell hálát adnunk Istennek, hogy ebben a korban élhetünk, mert ez nagyobb az Üdvtörténet minden eddigi korszakánál, kivéve azt az időtartamot, amikor Jézus itt a Földön járt,“ mert ez Jézus Krisztus visszajövételének az ideje. Az Úr azt is megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Megígérte, hogy megvédi családjainkat, ezért kell útmutatásait követnünk. Már több, mint egy évszázada minden segítséget megad az Úr, minden szükséges kegyelmet és minden fontos információt, amire ebben az apokaliptikus időben szükségünk van.

Mostantól kezdve már nem engedhetjük meg magunknak, hogy pazaroljuk időnket. Fel kell készülnünk és készen kell állnunk Jézus Krisztus visszajövetelére. Ehhez szükséges, hogy ebben az adventi várakozásban, illetve karácsonyi időben a kicsi Jézus megszülessen szívünkben. Legyünk szilárdan álló oszlopok és fényesen világító lámpások! Hagyjunk fel a világias dolgokkal való törődéssel. Készüljetek fel, hogy készen álljatok az Ö jövetelére. „Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36)

Ismételten mondom: kövessük a kicsiny, fiatal Máriát, az Advent Édesanyját, hogy az Ö engedelmességét és alázatát, a Mennyei Atya iránti hatalmas és tökéletes bizalmát és az Ő nagy és tökéletes szeretetét szívünkben hordozzuk. Kövessük Ót Istenhez vezető útján, s úgy hordozzuk a kicsi Jézust lelkűnkben, szívünkben, mint egy eleven/élő Tabemákulum.

Talán ebben az évben családunk nélkül kell a Szent Karácsonyt megünnepelni, talán közösségünk és egyházközségünk nélkül (sőt talán szentmise nélkül is), mégis: nem leszünk egyedül és magányosak. A Szentcsaláddal leszünk, együtt a Szűz és Istenanya Máriával, szent Józseffel és az újszülött Kisjézussal. Mert ebben a végső időben szüntelenül egységben kell élnünk a Szentcsaláddal. Csak Jézusunkat kövessük tökéletes bizalommal, és soha ne fordítsuk el szemünket Tekintetéről, és minden pillanatban dicsőítsük az Urat és magasztaljuk Ót mindazért, ami majd történik életünkben. Gyakran imádkozzuk a Magnifikátot.

Egy ilyen út 2020 Adventjében irgalmas és szent felkészülés lehet Jézus Krisztus második eljövetelének végső idejére, azzal, hogy életünk küldetését egységben a Két Szent Szívvel, Jézus és Mária egyesült Szívével (mint az Igazság és a Szeretet két tanújával) teljesítjük be, egységben a szent angyalokkal. Tegyük egyedivé, különlegessé és valóban szentté ezt az Adventet.

Ne aggodalmaskodjatok, hanem legyetek szentek, illetve éljetek szentül!

Adventi/karácsonyi levelem befejezéseként szeretnék mindenkinek kegyelmekben gazdag, boldog és várakozással teli Karácsonyi Ünnepet kívánni, kettős értelemben is: az Úr első jövetele Betlehembe, mely az ismét megtalált Paradicsom; és visszajövetele az ég felhőin.

Bárcsak a 2021-es év egy kicsit közelebb vezetne mindannyiunkat az Ó- és Újszövetségi próféták nagyszerű ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének diadala által.

Az eljövendő Megváltóra és Szabadítóra való örömmel teli várakozásban küldöm szívből köszöntésemet:

P. Siegfried M. Láng ORC