Húsvét 2013

Már a jelenben is, jövőben még inkább éppen a Jézushoz való hűségünk lesz nagyon próbára téve. Ezért is fontos hogy egy ma élő, az egyház legfőbb tanítótekintélyét képviselő vezetőnk legyen Jézus megismerésében, a róla való képünk pontosításában.

Benedek pápa nemcsak a ma divatos tötréneti-kritikai exegézis ismereteit használja, hanem “arra törekszik, hogy meghaladja ezt a módszert a tényleges teológiai magyarázat irányába.” (II. kötet 219. old.)

A feltámadásról szóló beszámolóját a pápa Pál apostolnak ezzel a két mondatával indítja:

• Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, és nincs értelme a ti hiteteknek sem.  Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta.” (1 Kor 15,14 sk.)

A keresztény hit éppen Jézus feltámadására épül, de hogyan?

• Hogyan nem?
  • Jézus három halottat támasztott fel, a naimi ifjút, Jairus leányát, és Lázárt.
    • Ők visszatértek ebbe az életbe, éltek még egy ideig, és utána meghaltak.

Klinikailag is vannak újraélesztések, és érdekes dolgokról számolnak be ezek az újraélesztettek

A jógik is produkálnak bizonyos mutatványokat, amelyek a feltámadáshoz hasonlóak.

• napokra eltemettetik magukat, és utána úgymond feltámadnak
  • Csakhogy ez egy az állatok téli álmához hasonló állapot, amelyben egészen lelassítják akarati úton, bizonyos gyakorlatok révén a szívverésüket, tehát nem halnak meg.

Jézusnak emberileg bele kellett volna halnia már a megostorozásba, testét annyira darabokra tépdesték. A keresztre szögelés által kifolyt minden vére, végül lándszával átdöfték a szívét. Ebből az állapotból lehetetlenség a feltámadás, újraéledés.

Ezektől a halott-feltámasztásoktól nem változik meg jelentősen az életünk. Mondhatjuk nyugodtan, mi közünk hozzá?

“Jézus nem a köznapi, biológiai életbe visszatért személy, akinek a biológia törvényszerűségei szerint újra meg kell halnia.

Jézus nem valamiféle szellem (“kísértet”). Ez azt jelenti: nem olyasvalaki, aki tulajdonképpen a holtak országába tartozik, és valahogy meg tud mutatkozni az élők világában is.”

• Mit jelent Jézus feltámadása? Hogyan épül a keresztény hit Jézus feltámadására?
  • Szó szerint idézem a pápát: “Jézus feltámadása egy teljesen más életre való áttörést jelent, olyan életre, amely nincs többé alávetve a születés és a halál körforgásának, hanem túljutott azon – ez az élet az emberi lét új dimenzióját nyitotta meg.

Jézus feltámadása  nem olyan egyedi esemény, amellyel fölösleges foglalkoznunk, és amely csak a múlthoz tartozik, hanem egyfajta “mutációs ugrás”. Ez egy félreérthető kifejezés, tudatában van ennek a pápa, inkább hasonlatnak használja, hogy jobban megsejtsük, miről is van itt szó.

Jézus nem egy evilági, hétköznapi emberi életbe tért vissza, mint Lázár, vagy a többi halott, akiket ő maga feltámasztott. Kilépett egy másik új életbe – Isten tágasságába, amelyből aztán megmutatja magát övéinek.

“Krisztus feltámadása a történelemben zajló esemény, amely a történelem terét ugyanakkor szétfeszíti, és azon túlmutat.”

“Olyan dimenzió nyílt meg, amely mindannyiunkat érint, és mindannyiunk számára az életnek, az Istennel való együttlétnek az új terét teremtette meg.”

“Maga az anyag változik át egy új létmódba. Az ember Jézus a feltámadás után magával a testével is teljes egészében az isteni és örök szférához tartozik.”

“Jézus feltámadása kivezet a történelemből, de lábnyomát itt hagyta a történelemben.”

“Jézus feltámadása a tanítványok számára is valami teljesen váratlan dolog volt, amivel előbb lassan meg kellett barátkozniuk.”

• Volt  szó a feltámadásról az ószövetségi Szentírásban is, Jézus is beszélt tanítványainak már előre róla, de nem akarták, nem tudták megérteni.

A feltámadás után újra kellett olvasniuk az írásokat, újra kellett értelmezniük Jézus korábbi szavait, így tárult fel előttük lassan azok mélyebb értelme, és jutottak el a feltámadás mélyebb megértésére is.

Egy nagyon hasonló helyzetben van ma a kereszténység.

• A Szentírásban sok szó esik Jézus második eljöveteléről, az új paradicsomról, de ezeket eddig mintha nem értette volna igazán a kereszténység.

Most, hogy úgy tűnik nagyon közel kerültünk ezekhez az eseményekhez, újra kell ezeket a szentírási részeket olvasnunk, és ebben segít bizonyos mélyebb exegézis, és bizonyos próféciák.

• Remélhetőleg nem várat sokáig magára egy ezzel kapcsolatos szentírás-magyarázati könyv megjelenése

Milyen a feltámadott élet, Jézus feltámadott teste?

• Úgy tűnik a fizikai és időbeli korlátoknak már nincs alávetve.
  • Jézus áthatol a falon, a zárt ajtókon is

Ugyanakkor magán hord bizonyos vonásokat a feltámadás előtti életéből, tanítványai számára felismerhető

• a kereszten szerzett sebeket is magán viseli
  • ezek látása és tapintása szünteti meg Tamás apostol kételkedését.

Jézus külön bizonyítani akarja nekik, hogy nem kísértetről van szó, ezért enni kér tőlük, és s szemük láttára eszik a neki hozott ételből.

• A pápa így fogalmaz: Jézus feltámadott teste biztosítja számára egyszerre az Istennel és az egész kiengesztelt emberiséggel való együttlétet
• Azt mondja továbbá, hogy “Krisztus átalakult teste az a hely, ahol az emberek közösségre lépnek Istennel és egymással, és így végleg a romolhatatlan élet teljességében élhetnek.”
  • De mivel mi nem rendelkezünk ilyen tapasztalatokkal, nem csoda, ha nehezen tudjuk ezt elképzelni.

Jézus feltámadása sokakat hidegen hagy, nem érint

• Júdás Tádé az utolsó vacsora termében ezzel a kérdéssel fordult Jézushoz: “Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak? ” (Jn 14,22)

A pápa még jobban kiélezi ezt a kérdést, és nagyon fontos válaszokat ad rá.

• Kérdései:
  • “Igen, miért nem léptél fel hatalommal ellenségeiddel szemben, akik keresztre juttattak téged?

Miért nem mutattad meg nekik ellenállhatatlan erővel, hogy te vagy az Élő, az Úr élet és halál felett?

Miért csak a tanítványok kicsiny csoportjának mutattad meg magad, hogy így nekünk is az ő tanúságtételükre kelljen hagyatkoznunk?

Ez a kérdés persze – folyatatja a pápa – nemcsak a feltámadást, hanem a világnak adott egész isteni kinyilatkoztatás módját érinti. Miért csak Ábrahámnak? Miért nem a világ nagyjainak? Miért csak Izraelnek, miért nem a föld összes népének, megcáfolhatatlanul?

• Válasza:
  • Isten titka,
    • hogy emberré lesz, és közben kortársai, a történelem meghatározó erői talán észre sem veszik.
    • hogy szenved és meghal. Feltámadottként pedig övéinek mutatja meg magát, és csak az ő hitük által akar eljönni az emberiséghez.  
    • hogy folyton csöndben kopogtat a szívünk kapuján, és lassan tesz látóvá, ha ajtót nyitunk neki.

Befejezésül még jobban kibontja, elénk rajzolja a pápa Isten cselekvésmódját, és annak elfogadására, követésére buzdít:

• Vajon nem éppen ilyen az “isteni” cselekvés? Nem külső hatalommal legyűrni, hanem szabadságot hagyni, szeretetet ajándékozni és szeretetet felkelteni. És a látszólag oly kicsiny, ha jobban meggondoljuk, nem az igazán nagy?
• Vajon Jézusból nem indul ki egy évszázadokon át növekvő fénysugár, amely nem származhatott valakitől, aki “csak ember”, és amelyben valóban Isten fényessége sugárzik a világban?
• Vajon az apostolok prédikációja  hitet ébresztett volna, és felépíthetett volna egy egész világot átfogó közösséget, ha nem az igazság ereje működött volna benne?

A pápa végső következtetése: Ha éber szívvel hallgatunk a tanúkra, és megnyílunk a jelek előtt, amelyekkel az Úr újra meg újra igazolja őket és önmagát, akkor tudjuk: Valóban feltámadt az Úr. Ő az Élő.

Rábízzuk magunkat, és tudjuk, hogy jó úton vagyunk. Tamással Jézus átszúrt oldalába tesszük kezünket, és megvalljuk: “Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28)