Szemnyitogatónak jó ez az oldal közepén („Búza vagy konkoly?” címnél található film (az alatta lévő szöveg gyakorlatilag az angol nyelvű video tartalmának a fordítása), de minden kijelentésével nem lehet egyetérteni.
Az igaz, hogy az ördög és az ő szolgálatában élő emberek igyekeznek mindent bemocskolni, lejáratni, rárakják mindenre a maguk piszkát, akár tudatos manipulálásból, akár egyszerű üzleti haszontól vezérelve. Ezt megtehetik rózsafüzérekkel is. De ha elérik azt, hogy rózsafüzéreket égessünk, vagy dobjunk ki szemetesbe, akkor valóban elérik céljukat.
Ha megfigyeljük, több féle rózsafüzér is bemutatásra kerül ebben a filmben. Van olyan, amin kifejezetten látszik az ötszög és a sátánfej, és a rózsafüzéren szokásos medál helyén is egy sátánista pentagram van.A film elején bemutatott rózsafüzéreken a nap vehető ki egyértelműen. A kígyó legfeljebb belemagyarázható. De ha ott is van, az jelentheti azt a rézkígyót is, amit Mózes állíttatott fel a pusztában, hogy akiket megmartak a zúgolódásuk miatt a választott népre büntetésként küldött kígyók, és rátekintenek, azok megmeneküljenek. Ez a póznára tűzött kígyó Krisztus urunk keresztjének az előképe is lett. Ezt használja a keresztény liturgia is. A nap pedig egy elterjedt gyakori jelkép, amely jelen esetben Jézus sebeit is szimbolizálhatja.
Vannak jelképek, amelyek vándorolnak, itt is, ott is megtalálhatók, de a jelentésük egy-egy összefüggésben egészen más. A nap, hold, csillag szinte minden kultúrkörben szerepel szimbólumként. Ott van a csillag és a hold a mohamedánoknál, de ott van mindkettő a keresztény szimbolikában is. Ott van a kinyújtott kéz a rómaiaknál és ott van a náci köszöntésben is, de mást jelentett a rómaiaknál és mást a náciknál. Az előbbieknél azt jelentette, hogy üres a kezem, fegyvertelen vagyok, az utóbbiaknál éppen hogy azt nem jelentette.
Érdemes tisztában lenni a szimbólumokkal,azzal például, hogy a New Age és az okkultizmus milyen jelképrendszertalkalmaz, hogy ha felismerjük azokat a szimbólumokat akár ruhán, akár használati tárgyakon, akár rózsafüzéreken, akkor ne vegyük meg azokat. De ha már rárajzolták a sátánisták az ördögfejet az útszéli kőre, attól még nem kell messze elkerülnünk azt az útszakaszt, hanem megáldhatjuk, megkötözhetjük azokat a gonosz lelkeket, és kérhetjük Istent, hogy állítson angyalokat arra az útszakaszra, hogy ők védelmezzék azt.
Az áldásnak, a szentelésnek éppen az a szerepe, hogy mindazt, amit a gonosz lelkek beszennyeztek, azokat az egyház áldása, ami a szentelményekben van (elsősorban a szenteltvízben) tisztítsa meg. Tisztítsa meg a szóban forgó tárgyakat, ételeket, használati eszközöket – különösen az imádságra használt tárgyakat, kereszteket, rózsafüzéreket, szentképeket, szobrokat – adja rájuk oltalmazó védelmét, és tartsa távol a gonosz lelkek minden ártó hatását. Szent Anztal levesét egyszer megmérgezték, ő tudta ezt, megáldotta és nagyon bízva az Úr erejében, megette és nem lett baja tőle. Az áldás semlegesítette még az ártó hatást is.
A gonosz igyekszik mindent beszennyezni környezetünkben, nemcsak a természetet, a levegőt, az ételeket, hanem még a nyelvet is, amit beszélünk. Manapság már törölnünk kellene a mindennapi használatból olyan egyébként hétköznapi szavakat, amelyekhez más jelentéseket kapcsolt a gonosz, illetve a gonosz útjain járó ember.
Körültekintőnek kell lennünk mindennek a használatával, de nem szabad végletekbe, túlzásokba se esnünk. Ne használjunk teljesen egyértelmű sátánista szimbólumot, pl. a pentagramot tartalmazó rózsafüzért, de pl. amin csak a nap van, vagy urambocsá kígyó is, azt miután pappal megáldattuk, imádkozhatjuk azzal a hittel is, hogy Krisztus a mi napunk, vagy az ő sebei sugároznak ránk gyógyítóan, magváltóan a keresztről. A kígyó lehet számunkra Jézus keresztjének az ószövetségi előképe. Ha pedig a kísértő kígyót akarták rátenni a készítői arra a rózsafüzérre, akkor éppen annak a rózsafüzérnek az imádkozásával győzhetjük le azt a bizonyos ősi kígyót.
Elterjedtek keresztény körökben olyan vélemények is, hogy bizonyos Krisztust ábrázoló kép valójában az antikrisztust ábrázolja. De valamelyik szent, talán Nagy Szent Teréz mondta, hogy ha a sátán neki Krisztus képében jelenik meg, ő le fog térdelni, és imádni fogja – de nem a sátánt, hanem Krisztust. És ez a sátán vesztét fogja okozni. A szándékunkon nagyon sok múlik. Ha mi tudatosan nem a sátánt, hanem Krisztust akarjuk imádni, akkor Őt fogjuk imádni, még ha a sátán különféle trükkökkel azt is akarja elérni, hogy őt imádjuk.
A kereszténység az ókorban sok pogány szimbólumot átvett, megkeresztelt, keresztény jelentést adott neki. És így azok elveszítették erejüket. A keresztény misszionáriusok kivágták a szent tölgyet és templomot építettek belőle. Másutt a pogány imádkozó helyeken építették fel a templomokat. A mindmáig álló Panteon Rómában minden istennek a templomavolt. Ma keresztény templom.
Ismerjük fel és kerüljük a kereszténység ellen kifejlesztett, okkult szimbólumokat, de ne ijedjünk meg tőlük.Legyen ezekre a szimbólumokra szemünk, tanítsuk meg a fiatalokat, hogy legyenek ezekkel óvatosak, ne hordjanak magukon pogány amuletteket, vagy kétes eredetű jelképeket. De ne engedjük azt se, hogy ezek túl nagy fontosságot nyerjenek éppen a velük való foglalkozás révén. Ne foglalkozzunk velük túl sokat, csak annyit, mint a szeméttel, hogy kitakarítjuk. Ha pedig a takarítás után is maradna még a padlóra tapadó szemét, mossuk fel a lakást, de azon túl ne aggodalmaskodjunk, hogy még milyen fertőzéseket kaphatunk. A kifejezetten okkult szimbólumoktól meg kell válni, különösen, ha előtte azok rabságában voltunk, szenteltvízzel meghintve akár el is égethetjük őket, vagy a folyóba dobhatjuk. De ha kifejezett keresztény használati eszközökre kerülnének ezek a szimbólumok, szenteltessük meg azokat pappal, ha nincs rá módunk, hintsük meg mi magunk szenteltvízzel, és fordítsuk ezeket inkább a gonosz ellen, azáltal, hogy imádkozunk a segítségükkel. Így a gonoszt azokkal a fegyverekkel fogjuk legyőzni, amiket éppen ellenünk tervelt ki.