Eredetünk a Szentháromság, célunk a Szentháromság, viselkedési mintánk a Szentháromság.Az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek működik bennünk: azon fáradozik, fáradoznak mindhárman, hogy a Szentháromságba visszataláljunk.
Isten él bennünk, de nemcsak bennem, hanem a másik emberben is. Ez egy fontos alapigazság. Még az ördögtől megszállottban is Isten él. Klasszikus képe az ember lelkének Avilai Szent Teréz képe a belső várkastélyról. A külső szobákba bejárásai lehetnek a gonosz lelkeknek, de a legbelsőbb szobájában egy nap és egy forrás van, amelyek Istent szimbolizálják. Ott csak Isten lakozik. Alapvető fontosságú, hogy ezt elhiggyük. Mert így könnyebben kitakaríthatjuk lelkünk külsőbb lakásaiból a betolakodókat: a sátánt, a világot és a bűnt, és biztosíthatjuk, hogy Isten foglalja el a méltó helyét lelkünk többi szobájában is – pszichénkben és testünkben is.
Ezeknek a gyógyító miséknek a célja, hogy a Szentháromság élete nyilvánvalóvá legyen bennünk. Hogy eltávolítsuk mindazt, ami akadályozza a Szentháromság Egy Isten életét bennünk.
Milyen Isten?
Nem egyedülálló, nem magányos, nem magába forduló, hanem egy, de ugyanakkor három is: három különálló személy: Atya, Fiú, Szentlélek. Három személy, de egy természet, egy akarat. Teljes az összhang, a harmónia közöttük. Egymásban élnek, egymásban lakoznak. Semmi sincs bennük, ami egymással szembe fordíthatná őket.
A Szentháromság a mintája az emberi életnek is. Isten ott lakozik minden emberben: a legszegényebben, a legnyomorultabban, és a legbűnösebben is. Az utolsó ítéleten azt kéri számon tőlünk, hogy hogyan bántuk vele, az emberben lakozó Istennel.
A Miatyánk bevezetője a Nagyböjtben: Ha Istent Atyának hívjuk, testvéri szeretettel bocsássunk meg egymásnak. Bocsássunk meg embertársunknak, bocsássunk meg magunknak, bocsássunk meg Istennek is, hogy nem a mi akaratunk, elképzelésünk szerint történnek életünk eseményei, zajlanak folyamati.
A Szentháromságban teljes harmónia van. Három személy, Atya, Fiú, Szenlélek, de teljes egységben. Azt az egységet, harmóniát kell megteremtenünk magunkban, embertársainkkal, egymás között, amely megvan a Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt szolgálja ez a szentmise, és minden szentmise. Olyan nagy lett a bűn miatt a szakadék Isten és ember között, hogy ezt csak Isten tudta és tudja áthidalni, az Istennel, önmagunkkal, embertestvéreinkkel és a teremtett világgal való egységünket helyreállítani. Ezt Jézusban tette, az ő keresztáldozata által, amelynek a megújítása, jelenvalóvá tétele minden szentmise.
A szentmisében azt tesszük, amire Jézus tanított: A Menyei Atyát Atyánknak szólítjuk, egymást testvérnek tekintjük, kiengesztelődünk egymással: vagyis megbocsátunk, bocsánatot kérünk. Szembe fordulunk a sátánnal, a gonosz lelkekkel, ellene mondunk annak, aki bűnbe vitt minket, szüntelenül vádol minket, és rombolja szeretetkapcsolatainkat, betegít minket. Isten elé visszük legfájóbb sebeinket, legsúlyosabb bűneinket, a gyilkosságokat, abortuszokat, és keressük a megbékélést azokkal – saját gyermekeinkkel –, akik a mi bűneink miatt nem születhettek meg. Kérjük a keresztség kegyelmét számunka, helyreállítjuk velük a szeretetkapcsolatainkat. Tőlük és többi elhuntjainktól is méltó búcsút veszünk. Elengedjük, eltemetjük őket, átadjuk őket Istennek – esetleg szó szerint a hamvaikat –, amelyeket eddig esetleg szobánkban őrizgettünk, vagy lelkileg nem tudtuk elengedni, Istennek átadni őket. Csak olyan kapcsolatot ápolunk velük, amely Isten akaratának megfelel.
És kérjük, hogy Istenben történjenek az lelkünkben, testünkben, pszichénkben zajló folyamatok is, amelyek azok egészséges működését biztosítják.
Bocsa József Sch.P.