A magyarban a szentelés szót ilyen birtokos jelzős kifejezésekben használjuk: papszentelés, templomszentelés, oltárszentelés, harangszentelés, stb. A szentelésben egy személ, egy hely, egy tárgy profán használatból való kivonásáról, Isten számára való lefoglalásáról van szó. Ezek közül a papszentelés szentség, a többi szentelmény.
Egy személy Istennek szentelése történhet fogadalom által is. Ilyenről beszélünk szerzetesi fogadalom, vagy magánfogadalom esetén. Ennek megvannak a maga egyházjogi vonatkozásai is, tudniillik, hogy az Egyház milyen körülmények között fogadja el érvényesnek azt a fogadalmat, és hogy milyen jogok és kötelességek tartoznak hozzá. A szerzetesi fogadalom nem szentség, hanem szentelmény.
Önmagunk Máriának szentelése sem nem szentség, sem nem szerzetesi fogadalom, hanem egyéb szentelmény. De tartalmában leginkább a szerzetesi fogadalomhoz áll közel. Hiszen itt is egy elköteleződésről van szó. A szegénységé, engedelmesség és a tisztaság fogadalma nélkül elkötelezi magát az ember Isten szolgálatára Márián keresztü.
Önmagunk Máriának szentelése a keresztségi igéret megújítását, annak aktualizálását jelenti. Minél inkább törekszik valaki a keresztségi igéretei szellemében élni, annál inkább rádöbben arra, hogy ez milyen nehéz. Önmagunk Máriának szentelésével új lendületet nyer ez a törekvésünk.
A szentelmények a Katolikus egyház által a szentségek mintájára alapított látható jelek, amelyek bizonyos, főleg természetfölötti hatásokat hoznak létre. Segítő kegyelmet adnak, vagyis a jóra való felső ösztönzést, megadják a bocsánatos, vagyis az apróbb bűnök eltörlését, a gonosz szellemeket segítenek távol tartani, földi javainkat védelmezik.
Hogy önmagunk Szüzanyának szentelése milyen természetfeletti hatásokat közvetít, erre vonatkozóan lásd alább: Mit igért Mária azoknak, akik Neki szentelik magukat?