„Sohasem fogom koronázási eskümet megszegni. Szent István koronája számomra szent. Életemet elvehetik, de az eskümet és a Szent Koronát soha!” Engesztelőáldozat volt Hazánkért, népünkért és a magyar korona szentségéért. Érettünk lett száműzve. „Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nekem. A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.” Boldog IV. Károly király a fájdalmakat és a szenvedést is elfogadta, és ENGESZTELÉSÜL FELAJÁNLOTTA NÉPEIÉRT.
Az ő „Igen”-je mindarra amit ISTEN küldött, illetve megengedett az életében nem egy rezignáció vagy gyengeség volt, hanem egy tiszta, világos, szabad-akaratú és tudatos akarat-kinyilvánítás. A csendes „Igen, ATYÁM” választ kimondta mindarra, amit az ATYA küldött. Minden keresztre és megpróbáltatásra becsületesen kimondta az „Igen”-t, és a „Fiat mihi” („Legyen…”) Igét, az egyetlen helyes feleletet Mária gyermekeként, Mária gyermekéhez méltó módon.
Az ilyen embernek erőt kell vennie önmagán. Alázata hallgatag, szent lemondás teljes hitben, mint Máriáé.
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért.” (Mt. 5,10)