Mit énekeltek az angyalok?
- Isten dicsőségét „a magasságban” összekapcsolják az emberek békéjével „a földön”.
A számunkra ismerős latin szöveget, amely a szentmise Gloriájában is felhangzik, idáig így adták vissza: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
Ezt a fordítást a modern magyarázók – mégpedig nem minden ok nélkül — mint egyoldalúan moralizálót elutasították.
Az „Isten dicsősége” nem olyasvalami, amit az embereknek kellene megvalósítani („Dicsőség — legyen — Istennek”).
- Isten „dicsősége” létezik, Isten dicsőséges, s ez valóban ok az örömre: van igazság, van jóság, van szépség.
Mindez megvan – Istenben – megsemmisíthetetlenül, tőlünk, emberektől függetlenül is.
Eme részlet régi és új fordításának az elemzése
- Amit eddig úgy fordítottak: „jóakaratú emberek”, az a német püspöki konferencia fordításában most így hangzik: „Menschen seiner Gnade” „Az ő kegyelme embereinek”.
- Kik az „Isten kegyelmében lévő emberek”?
- Vannak olyanok, akik nincsenek az ő kegyelmében?
Az olasz püspöki konferencia fordítása szerint „uomini che egli ama” — vagyis „emberek, akiket Isten szeret”.
- Erre azt kérdezzük: mely embereket szereti Isten? Vannak olyanok, akiket nem szeret? Nem szereti mindnyájukat mint az ő teremtményeit? Akkor mit jelent az „akiket Isten szeret” kiegészítés?
A görög eredeti szövegből készített szó szerinti fordítás így hangzik: békesség „a tetszés embereinek”.
- A kérdés magától értetődően itt is ugyanaz: mely emberek vannak Isten tetszésében? És miért?
Jézus keresztség-történetének a részlete segít ezt megérteni
- Miközben Jézus imádkozott, az ég megnyílt, s az égből hang hallatszott, amely azt mondta: „Te vagy az én Fiam, a szeretett. Benned tetszésemet lelem” (Lk 3,22).
A tetszés embere Jézus. Ő az, mert teljesen az Atyához fordul, reá tekintve, vele közös akaratban él.
A tetszés emberei, akikben Isten kedvét leli, eszerint azok, akik a Fiú magatartását birtokolják – Krisztushoz hasonló emberek, akik számára ugyancsak a legfontosabb Isten akarata.
A fordítások különbségei mögött rejlő kérdés végül is Isten kegyelmének és az emberi szabadságnak a kapcsolatát érinti.
- Két szélsőséges pozíció lehetséges:
- Először is Isten abszolút egyedüli hatékonyságának elképzelése, mely szerint minden az ő előre elrendelésétől függ.
A másik oldalon moralizáló álláspontot találunk, mely szerint végül is mindent az ember jó akarata dönt el.
A régi fordítás a „jóakaratú” emberekről ebben az irányban volt félreérthető.
Az új fordítást az ellenkező irányban lehet félreértelmezni, mintha minden kizárólag Isten előre elrendelésén múlna.
- E két véglet egyike sem helyes
- A kegyelem és a szabadság átjárja egymást, s egymásban létüket nem tudjuk világos formulákban feloldani.
Továbbra is igaz, hogy nem tudnánk szeretni, ha előbb Isten nem szeretne bennünket. Isten kegyelme mindig előttünk jár, körülvesz és hordoz minket.
De az is igaz marad, hogy az ember meghívást kap a vele közös szeretetre, hogy nem Isten mindenhatóságának akarat nélküli eszköze, hanem vele együtt szerethet, vagy el is utasíthatja Isten szeretetét.
Úgy látom, hogy leginkább talán a szó szerinti fordítás – „a tetszés” emberei (vagy „tetszésének” emberei) — tartja tiszteletben ezt a titkot, sem egyik, sem a másik irányba fel nem oldva azt.
Dicsőség a magasságban Istennek
- Ebben a kijelentő mód a meghatározó.
- Isten dicsőséges, ő a megsemmisíthetetlen igazság, az örök szépség. Ez a mi hitünk alapvető, vigasztaló bizonyossága.
- A tízparancsolat első három parancsa szerint ez megbízást jelent a számunkra:
- síkraszállni azért, hogy Isten nagyszerű dicsőségét semmi be ne szennyezze, vagy tönkre ne tegye a világban, hogy nagyságát és szent akaratát tiszteletben tartsák.
Az angyali szózatban azok az alapkategóriák térnek vissza, amelyek Augustus császár önértelmezését és világképét meghatározzák:
- Ő szótérnak, megváltónak tekintette magát, aki békét hoz az akkori oikumenének, vagyis földkerekségnek, és ezt örömhírnek euangelion-nak, örömhírnek tekintette.
Lukács evangélista azt akarja mondani: amire Augustus császár saját maga tartott igényt, az magasabb szinten abban a gyermekben valósul meg, aki erő és hatalom nélkül a betlehemi barlangban született, s akinek a vendégei szegény pásztorok voltak.
Mindkét üzenet központjában a béke áll, és nincs feltétlenül ellentét a Pax Christi (Krisztus békéje) és a Pax Augusti (Augustus békéje) között.
- De Krisztus békéje oly magasan meghaladja Augustus békéjét, ahogy az ég a földet
Augustus „250 évre békét, jogbiztonságot és olyan jólétet (hozott), amelyről manapság a hajdani Imperium Romanum sok országa már csak álmodozni képes”
De ahol a császár istenné teszi magát és isteni tulajdonságokra tart igényt, ott a politika túllépi saját határait, és olyasmit ígér, amit nem tud valóra váltani.
A jogbiztonság, a béke, a jólét valójában a Római Birodalom virágkorában is mindig fenyegetett volt, és sohasem valósult meg teljesen. Elég egy pillantás a Szentföldre, hogy a Pax Romána (római béke) határait belássuk.
Az ország, amelyet Jézus hirdet, az Isten országa, másféle ország. Nemcsak a Földközi-tenger medencéjére és nemcsak egy meghatározott korra érvényes.
Jézus békéje olyan béke, amilyet a világ nem adhat(vö. Jn 14,27).
Mindebben végül is arról a kérdésről van szó, hogy mit jelent a megváltás, mit jelent a szabadulás és az üdvösség.
- Egyvalami nyilvánvaló: Augustus a múlthoz tartozik; Jézus Krisztus ezzel szemben jelen és jövő: „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8).
Két rövid gondolatot szeretnék csak aktualizáláskét hozzáfűzni Benedek pápa gondolataihoz
- A pax romana párhuzama lehet ma a pax americana
- A pax romana is egy diktatúra volt, fegyverekkel valósították meg
A pax americana, az USA úgymond béketörekvései, a világ különböző pontjain való úgymond rendfenntartó és pacifikáló törekvései mögül is elég egyértelműen kilóg a lóláb
Sokfelé van a földön háború, erőszak, az emberek nagyon vágynak a békére
- És ezt a vágyat nagyon könnyen meglovagolhatják magukat megváltónak vagy egyenesen a Krisztusnak kikiáltó emberek, különösen, ha mesterségesen is szítják a világ sok pontján, térségében a konfliktusokat.
Ezért nagyon fontosak a Szentírásnak azok a kijelentései, hogy “ne higgyetek nekik”
Jézus békéje olyan béke, amit a világ nem adhat. Bárki aki Őutána megváltóként, második Krisztusként akar fellépni, az csak antikrisztus lehet.
- A másik gondolatot a „békesség a földön a jóakaratú embereknek” vagy az eredeti görög szöveg szerint a „tetszés embereinek” a gondolatához szeretném fűzni.
- Láthattuk, hogy mindkét értelmezési kísérlet, a német is, az olasz is protestáns irányban mozdul, a predestináció irányában
Mindkettő a közelmúltnak az értelmezése
Ha egy pillantást vetünk arra, hogy mi folyik ma a kereszténység középpontjában, akkor azt láthatjuk, hogy éppen ezek a tendenciák erősödtek fel, a protestantizmus irányában való erőteljes elmozdulások.
Benedek pápa mindkettőt hangsúlyozza, az emberi cselekvés felelősségét is, az Isteni kegyelmet is, amit elsősorban imáinkkal esdhetünk le.
Hogy jó irányban menjen a világ és az Egyház sorsa, ott van mindkét irányú felelősség. De hogy a cselekvésre, az események közvetlen vagy közvetett alakítására mennyi lehetősége van a mai embernek, különösen a kisembernek, az nagyon is kérdéses.
Az ima általi befolyásolásnak azonban szinte beláthatatlan lehetőségei vannak.És a karácsony, ennek a hétnek a nyugalma erre sok lehetőséget kínál. Ragadjuk meg, használjuk ki, éljünk a lehetőséggel önmagunk, családunk és az egész emberiség számára.