A Megváltót eltemették, három napon át a Föld mélyében nyugodott. Ez az Ő ott tartózkodása a Föld újjászületésének a kezdete.
- Még ha évszázadokon keresztül is fog szülési fájdalmaiban időzni, egyszer levethet magáról minden enyészetet, és ismét szűzzé, tisztává, újjá válhat.
Sok jel arra mutat, hogy nincs már messze ez az újjászületés.
A Föld számára a Megváltó földre érkezése, sírban nyugovása minden áldásnak a forrása
- A Föld angyala így imádkozik Húsvétkor
- „Add áldásodat a Földre, ó Urunk, Te, Aki a Földet abban a kegyelemben részesítetted, hogy körülzárhatott, hogy a sírban való nyugvásod idején Veled lehettek a gyolcs és a fűszerek olaja! Áldd meg a földet, amelyen apostolaid és tanítványaid fognak járni, hogy hirdessék a Te szavadat! Áldd meg a kenyeret, amelyet papjaid átváltoztatnak a Te Testeddé! Áldd meg a bort, amely a lelkek megmentésére a Te Véreddé lesz átváltoztatva! Áldd meg az olajat és a tömjént! Áldd meg kelyheid számára az aranyat és gyertyáid számára a viaszt! Áldd meg a virágokat örömödre és a gyümölcsöket tiszteletedre! Áldj meg minden életet ezen a Földön, hogy Neked szolgáljon, mert amit Te cselekszel, az jó. Jöjj, ó Urunk, hogy jegyesed felölthesse koszorúját, és Alleluját énekelhessen!”
Amikor Urunk és Üdvözítőnk a Kereszten elvérzett, és legkeserűbb elhagyatottságában felkiáltott az Atyához, megtörő szeméből egy könnycsepp csordult ki.
- Az Úr utolsó könnycseppjét kezeivel egy angyal fogta fel, úgy, hogy drágagyöngyként nyugodhasson abban. Urunknak ez az utolsó könnycseppje drága kincs minden embernek. Ez számunkra már egy húsvéti könnycsepp.
- mert egyetlen embernek sem kell Urunk halála óta ezt az elhagyatottságot elszenvednie.
Jézus ott várakozik szívünk kapuja előtt, amíg ki nem nyitjuk számára. Ő nem hagy egyedül bennünket.
Urunk elhagyatottsága megnyitotta számunkra a gyermek Atyjánál való rejtettségét, védettségét.
Még a bűn sem tud olyan messzire kivetni ebből minket, hogy saját akaratunk ellenére ISTEN-nélküliek, ISTENTŐL elhagyottak maradjunk, mert az Úr utánunk jön.
Ha a keserű elhagyatottság órái jönnénk is el, tekintsünk erre a könnycseppre, ebben tükröződik ISTEN egész szeretete.
Akkor felismerjük, milyen közel jött hozzánk ISTEN, hogy segítsen, vigasztaljon, és a közelünkben maradjon.
Ki részesülhetett először a feltámadás örömhírében?
- Habár a Szűzanya sehol nincs a húsvéti Evangéliumban név szerint megemlítve, mégis ő volt az első, aki csendben és rejtve imádhatta a Feltámadottat. Ezt mondta Szent II. János Pál pápa, és sok misztikus is ezt így látta. Nem is lehetett ez másként.
- Képzeljük el, hogy a hajnal első sugarával megjelent Jézus szent édesanyjának. Mária hogyan imádta őt, majd pedig Szent Fia hogyan ölelte magához.
- Vajon milyen lehetett ez a találkozás, ez az ölelés?
Ha ott lehetett volna a Szűzanya a Gecemáni kertben nagycsütörtök éjjelén, talán nem lett volna olyan borzalmas Szent Fia számára az a gyötrő elhagyatottság.
Ugyanígy, ha végig mellette lehetett volna elfogatásakor és a borzalmas kínzások alatt.
- Bár ki tudja… lehet hogy csak még nagyobb lett volna a szenvedése, mert látnia kellett volna, hogyan szenved Édesanyja az ő szenvedésének a látásától…
Egyiküknek sem adatott meg, hogy egymás jelenlétéből vigaszt merítsenek. Csak a keresztúton egy találkozás erejéig, és a kereszt alatt, az agónia pillanataiban adatott meg ez számukra.
De nekünk megadatik – és Jézus ezt éppen a kereszten haláltusájában ajándékozta nekünk, amikor édesanyánkul adta őt – hogy bármilyen legyen is a mi szenvedésünk és elhagyatottságunk, Jézus és a Szűzanya ott vannak velünk.
Abba a feltámadás utáni első boldog ölelésbe beleölelnek minket is, minnyájunkat egyenként, mert Jézus az ő istenségénél fogva, és a Szűzanya – a neki adott édesanyai hatalommal – mindnyájunkat egyenként, teljesen egyedi módon szeret.
Maradjunk meg az egész Húsvét folyamán ebben a boldog ölelésben – és utána is.
Azt kívánom mindnyájunknak, hogy legyen ilyen boldog húsvéti ölelés minden szentmise, minden szentáldozás, minden szentségimádás számunkra.