A mai olvasmányok értelmezésének kiindulópontja talán az allaluja vers lehet:
- „Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket.”
Ez a reménység az a boldog jövő, amely a lakoma képében jelenik meg mind az ószövetségi olvasmányban, mind pedig az evangéliumban. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek.”
Ez a boldog jövő a mennyek országa. És hogy milyen is a mennyek országa, azt a lakoma képével világít meg Jézus.
- „A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre.”
Az evangélium ebben a lakomában a meghívás elfogadására vagy visszautasítására helyezi a hangsúlyt: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
- Isten végülis mindenkit meghív, de nem fogadja el mindenki a meghívást ilyen-olyan kifogások, többnyire a saját földi vágyak előnybe részesítése miatt. Az ilyenek vessenek magukra.
Vannak olyanok is, akik nemcsak elutasítják a meghívást, hanem még agresszívak is: üldözik, meggyilkolják a meghívó kézbesítőit, az evangélium hirdetőit.
Az ilyen erőszakot nem tűri Isten. „A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette.”
Az apostolok előbb a választott nép körében hirdették az evangéliumot. De Miután a választott nép elutasította a lakomára szóló meghívót, az apostolok a többi nép felé fordultak.
Ma is sokan vannak a frissen megtértek, akiket az útszélen érnek utol az evangélium szolgái. Nagy örömmel tapasztalják meg az ilyen frissen megtértek az evangélium szerinti új élet csodáit.
- Az ő életük, az ő megtérésük szép példa és nagy lendületet adhat a meghívást már régebben elfogadók számára is.
De mind a régi, mind az újonnan megtérteknek alázatra intő figyelmeztetés a menyegzői ruha. A keresztségben, megtérésben kapott menyegzői ruhát mindnyájunknak meg kell őriznünk. Szüntelenül a megtérés, a bűnbánat útján kell járnunk.
Az ószövetségi olvasmány arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen az Isten országa, milyen az a bizonyos lakoma.
- „Isten leveszi a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.”
- Pál apostol ugyanezt így fogalmazza: most még tükör által, homályosan látunk
- Most még homályos a látásunk, sokan félre tudnak vezetni minket. Nem könnyű a világosság angyalának öltöző ördögöt, a báránybőrbe bújt farkast leleplezni.
„Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön.”
„Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk. hogy ő megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!”
Örökre megsemmisíti a halált.
Mindezeket hajlamosak vagyunk költői képeknek minősíteni, de nem azok. A Biblia más helyein is olvashatók. És újra meg újra feltűnnek ezek az ígéretek mai próféciákban is.
De mindezek az ígéretek, úgy látszik, mostanáig sem teljesültek
- Oly nagy a megtévesztés, a félrevezetés a világban. Mintha a lakomára szóló meghívót visszautasítók vezérelnék a világ eseményeit.
Nagyon sok még a könny és a gyalázat az egész földön.
Nemcsak hogy nem semmisült meg a halál, hanem újabb és újabb járványok pusztítanak, az ezek elleni küzdelem örve alatt egyre jobban beszűkítik az emberi jogokat, egyenesen halálbrigádok indultak útnak, hogy kegyetlenül lemészárolják az ártatlanokat, köztük különös módon is a keresztényeket. Újra meg újra felénk hangzanak segélyt kérő kiáltásaik. Örömre, ujjongásra egyelőre kevés az ok.
Most még a halál sötét völgyében kell járniuk a keresztényeknek is, de ahogy a zsoltár fogalmaz, „ott sem kell félnünk, mert Isten ott van vélünk, biztonságot ad veszője és pásztorbotja.”
- Az egész válaszos zsoltár, a 22. zsoltár sok kereszténynek, sok az önmagát teljesen Istenre bízónak a tapasztalatát fogalmazza meg.
„Az Úr nékem pásztorom: * ínséget nem kell látnom.
Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti.
Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
Üldözőinket szégyen éri.
Isten jósága és irgalma nyomon követ életünknek minden napján.”
Bár egyelőre még a halál sötét völgyében járunk, de megtapasztaljuk mégis Isten gondviselő szeretetét. Emellett nem árt, ha olyan edzettséggel, igénytelenséggel rendelkezünk, olyanra teszünk szert, mint az apostol. „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Megszoktam mindig mindent: a jóllakást és az éhezést, a bővelkedést és a nélkülözést. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.”
Ugyanakkor rászorulunk egymás segítésére és gyámolítására is, ahogyan jól esett az apostolnak a Filippibeliek gondoskodása: „Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.”
Ha mi segítünk másokon, annál inkább remélhetjük, hogy mi is megtapasztaljuk Isten segítségét és oltalmát. „Az én Istenem, gazdagságának mértéke szerint, a ti szükségeteket is bőségesen kielégíti majd a Jézus Krisztus által elnyert dicsőségben.”
Remélhetjük, hogy ehhez a végső dicsőséghez, Isten országa végső nagy lakomájának az elérkezéséhez is egyre közelebb kerülhetünk, amelynek a körvonalai a körülöttünk zajló eseményekben, a napjainkban elhangzó próféciákban egyre világosabban kirajzolódnak.
- Pál apostolnak a szentleckében felhangzó szavaival zárjuk a mai szentmise olvasmányairól való elmélkedésünket. Mindezért „legyen dicsőség Istennek, a mi Atyánknak örökkön-örökké!”