Válasz a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családjával kapcsolatos 3 kérdésre
Alig négyhónapos az az engesztelő család, a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja, amely az összes engesztelőt szeretné egy családba összegyűjteni mint egy nagy gyönyörű virágcsokrot és átnyújtani azt a Szentháromságnak és a Szűzanyának. Sokan ráéreztek ennek a családnak a fontosságára, és már kb. 200 regisztrált tagja van. Közben merültek fel kérdések az engesztelő családdal és az itt letehető magánfogadalmakkal kapcsolatban. Ezekre szeretnék most válaszolni
Melyek ezek a kérdések?
- 1. Vannak, akiket az tart vissza a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családjában a fogadalom letételétől, hogy érzi a saját állhatatlanságát, gyengeségét. Vajon tudja-e fogadalmait, ígéreteit teljesíteni, nem lesz-e hűtlen hozzájuk.
2. Félelem a megpróbáltatásoktól, amelyek az embert érhetik, ha leteszi a fogadalmakat. Úgy gondolja „elég nehéz már így is az életem, nem bírok már több terhet cipelni”.
3. Én már tagja vagyok ilyen olyan imaközösségeknek, vallásos csoportosulásoknak, esetleg szerzetes is vagyok, szerzetesi fogadalmakat is tettem egy szerzetesrendben. Hogyan egyeztethetők össze az ilyen közösségekhez, csoportokhoz való tartozásom most ehhez a családhoz való tartozásommal, az itt leteendő fogadalmak a saját szerzetesközösségemben már letett fogadalmakkal?
1. Saját gyengeségem, állhatatlanságom
Kettős alap van, amire szüntelenül építenünk kell, folytonosan ezekből kell kiindulnunk. Az egyik oldalon Isten hűsége, szeretete, igazsága, állandósága található, a másik oldalon a mi hűtlenségünk, állhatatlanságunk, bűnösségünk, ami egy nagy bizonytalansági tényező. Mi újra meg újra elesünk, vétkezünk, kisebb nagyobb bűnökkel bántjuk Istent, vagy akár hűtlenné is válhatunk hozzá.
Saját esendőségemet, bűnösségemet tapasztalva nagy vigasztalásomra voltak a zsolozsmából Évközi idő 18. hét csütörtökének, olvasmányos imaórájábaa) Balduin canterburyi püspök szavai. A halál és a szeretet erejéről elmélkedik. Több olyan mondata is van, amelyben ezek a refrének: „erős a halál… erős a szeretet”. Két bekezdést idézek ezekből a gondolatokból. Az egyik: „Erős a szeretet, mint a halál (vö. Én 8, 6), mert Krisztus szeretete a halál halála. Ezért mondja: Ó halál, én leszek a halálod; alvilág, én leszek a te halálos marásod (Oz 13, 14). Az a szeretet is, amellyel mi szeretjük Krisztust, olyan erős, mint a halál, mivel ez a szeretet is bizonyos értelemben halál, kioltja tudniillik a régi életet, eltörli a bűnöket, és eltemeti az örök halált hozó cselekedeteket.”
A másik gondolat, amely választ adhat erre az első nehézségre: „Ez a mi Krisztus iránti szeretetünk már viszontszeretet, bár hasonló Krisztus irántunk való szeretetéhez, de kisebb annál. Ő ugyanis előbb szeretett minket (1 Jn 4, 10), és irántunk tanúsított szeretetével példát adott nekünk, hogy hasonlók legyünk hozzá, levetve a földi ember képét és felöltve a mennyei emberét: ahogy ő szeretett minket, mi is úgy szeressük őt. Hiszen ebben példát adott nekünk, hogy kövessük őt (vö. 1 Pét 2, 21).”
Mi magunk gyengék, állhatatlanok vagyunk, újra meg újra elesünk – vétve éppen a fogadalmunk ellen is. De nem szabad csak a magunk gyengeségére, hűtlenségére, állhatatlanságára tekintenünk, a mi önmagában nagyon gyenge szeretetünkre, hanem Jézus irántunk való hűségét, szeretetét kell szemünk előtt tartanunk, amely akkor sem szűnik meg irántunk, ha mi hűtlenné váltunk, gyengének bizonyultunk, Őt akár súlyosan is megbántottuk irántunk való szeretetében. Kell a mi részünkről egy elszánás, hogy komolyan szeretnénk élni ezeket a fogadalmakat, de ennek az igazi szilárd alapja Isten irántunk való megingathatatlan hűsége és szeretete. Nem szabad a magunk gyengesége, és hűtlensége miatt kedvünket, bátorságunkat veszítenünk, kétségbe esnünk, hanem az Ő erejében, hűségében kell bíznunk, arra kell építenünk fogadalmainkat. A magunkba vetett túlzó önbizalomnak le kell rombolódnia. Mi magunktól valóban gyengék, állhatatlanok, esendők vagyunk, de Ő – főleg a szentségein keresztül, esősorban, a szentgyónáson, Oltáriszentségen keresztül – megerősít minket, képessé tesz fogadalmaink megélésére.
A 2. gát, akadály, hogy talán fél az ember a megrpóbáltatásoktól is, amelyek érhetik, ha leteszi a fogadalmakat.
Meg kell erre érni, belülről kell meghallani a hívást. Senkit se biztatunk arra, hogy rögtön letegye ezeket a magánfogadalmakat. Ezeknek a jelentőségéről, ezekre való felészülésként tartottunk egy lelki napot. Ennek anyagai itt találhatók.
Egy amúgy is sokat szenvedő embernek, egy amúgy is komoly terheket cipelő embernek nem kellenek újabb szenvedések, ez értető. Talán jobb ha eljut előbb Istennel egy olyan kapcsolatra, amelyben enyhülést, gyógyulást talál szenvedéseire. Csakhogy kereszthordozás nélkül nincs Krisztus követés. Mindenkinek cipelnie kell élete terheit, de különbség van aközött, hogy az ember a saját terheit cipeli, vagy a Jézustól neki adott keresztet. És az se mindegy, hogy a Jézustól kapott keresztet egyedül viszi-e az ember, vagy másokkal együtt.
Eugénia anyának mondja a Mennyei Atya a következőket. „Kétféle módon közeledek felétek: a kereszt és az oltáriszentség által. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra is a kereszt az az út, amelyen felemelkedhettek Szent Fiamhoz és Tőle, egészen hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre.” Ha nem teszi le az ember ezeket a fogadalmakat, akkor is lesznek keresztek, megpróbáltatások az életében. Ha leteszem a fogadalmakat, az Istennek való odaszentelődéssel ráhagyatkozom, akkor nem a keresztem lesz nagyobb, hanem a kegyelmek, amiket ezáltal kapok. A kegyelmeket a kereszthordozáshoz Isten a bizalom és a ráhagyatkozás mértéke szerint adja. Ha gyermeki bizalommal hagyatkozunk rá, akkor a keresztjeink hordozásához is megkapjuk a kegyelmeket. És részesülünk ennek a lelki családnak a kegyelmi kincseiből is. Ezek által éppen hogy jobban tudom hordani már eddig is meglévő keresztemet. Ha a korábbiakhoz képest plusz terhelést kapnék, amellé plusz kegyelmeket is kapok.
A fogadalom letétele jelentheti azt is, hogy taposómalmaink, szenvedéseink értelmet nyernek, egyesülnek Jézus és Mária szenvedéseivel. Ahogyan Ők is vigasztalást, erősítést nyertek egymás szenvedéseiből, hogy azokat nemcsak egyedül élték meg, hanem együttesen, úgy minket is megerősítenek, hogy Velük együtt és ezen engesztelő család tagjaival együtt szenvedhetünk. És elküldhetik hozzánk is a gecemáci kerti angyalt, aki megerősítette Jézust is a szenvedésében, vagy küldhetnek más minket is megerősítő angyalokat.
Ha közösségben imádkozunk, engesztelünk, böjtölünk, annak nagyobb a kegyelmi ereje olyan formában is, hogy megtart minket Isten a másikon keresztül is.A közösségben végzett imák, böjtök értéke nagyobb, mint a magányos imáké. Egymáson keresztül jobban megtart az Úr. Ehhez nem kell fizikailag együtt lennünk, elég, ha lélekben csatlakozunk, és naponta úgy engesztelünk, hogy másokkal együtt, egy nagy család tagjaként.
A 3. vélt probléma, hogy az ember már elköteleződött különféle közösségek, lelkiségek felé. Minek most még egy újabb?Például különböző harmadrendek, szeretetláng, rózsafüzér társulatok, szent vér tisztelet, angyalmű, a Két Szent Szív tisztelete, vagy különféle lelkiségek (rengeteg van ezekből, fokoláre, karizmatikus csoportok stb.), vagy már eleve szerzetes az ember, mert már fogadalmat tett egy szerzetesrendben. Nem túl megterhelő egy újabb társasághoz elköteleződni?
A legfontosabb mondanivalónk, hogy a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja nem egy új lelkiség, hanem a már meglévő, az engesztelést fontosnak tartó lelkiségek szeretetegységben való egyesítése. A más lelkiségekhez, imacsoportokhoz való tartozás nem kizáró ok.
Ez az engesztelő család olyan, mint egy háló, amely összefogja a különféle engesztelő közösségeket, vagy az egyedül, magányosan engesztelőket.Egy másik hasonlat a virágos rét hasonlata. Képzeljünk el egy szép virágos rétet, amelyen mindenféle gyönyörű virág nyílik. Ezekből különféle csokrokat lehet gyűjteni. De akárhány csokor, mindegyikben ugyanannak a rétnek a virágai vannak. A Szentháromság Gyermeke Engesztelő Családja a különféle virágcsokrokat egy nagy szeretet-virágcsokorrá gyűjti össze, és így nyújtja oda a Szentháromságnak. Ennek a családnak a feje a Mennyei Atya.
Mindenki maradhat ott ahol volt, de nem elszigetelődve, kizárva, kritizálva másokat, elhatárolódva tólők, hanem szeretetegységben egymással. Még a meglévő szerzetesfogadalmak sem kizáró ok. A Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja két lelkivezetője is eleve szerzetes, szerzetesi fogadalmakkal.
Nekem mint piaristának a 4. fogadalmam az ifjúság nevelésével való különleges törődés. Ehhez én hozzá veszem még az engesztelést. Tehát ha már szerzetes valaki, annak számára csak fogadalomújításról van szó, illetve a már letett fogadalmaihoz az engesztelés fogadalmának a hozzácstolásáról. Tehát nem kell külön szerzetesi fogadalmakat tennie senkinek, aki már letett ilyeneket egy szerzetesrendben. A lényeg az, hogy nincs rivalizálás, minden Isten engesztelésére, dicsőítésére szolgál.
A Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja a különféle engesztelést fontosnak tartó, azt élő közösségeket kívánja összefogni. Ehhez némileg hasonlít a piarista család, amelybe beletartoznak mindazok a szerzetesrendek, amelyek valami módon a piarista rend alapítójának a gondolatvilágát tekintik a magukénak. Kalazanci Szent József a Piarista Rend alapítója. De a piarista családhoz sok más szerzetesrend is hozzá tartozik. Mindazok, akik valami módon Kalazanci Szent József gondolataitól indíttatva jöttek létre. Ezekkel a Piarista Szerzetesrend egy családot alkot. Imáinkban megemlékezünk ezeknek a szerzetesrendeknek az ünnepeiről, imádkozunk értük, imádkozunk egymásért. Ennek analógiájára a Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja szeretné egy családba, szeretetegységbe, imaegységbe összevonni mindazokat a csoportosulásokat, amelyek az engesztelést fontosnak tartják.
Nem kell plusz imákat sem vállalni. Nem az imák összehalmozásáról van szó, újabb és újabb imák vállalásáról, hogy az embernek már alvásra se maradjon ideje. E család közös imáját 5 perc alatt el lehet imádkozni. Indíthatjuk ezzel a napunkat, vagy elimádkozhatjuk a vállalt imaóránk elején.
Bocsa József Sch.P.