Mikről van szó a mai olvasmányokban?
- A tékozló fiúról, vagyis egy fiatalemberről, aki kikéri örökségét, elmulatja, nyomorogni kezd, és visszatér atyjához. Nemcsak egy egyedi eset, hanem az emberiség egy nagy csoportját képviseli. Ez a fiatalembert úgy látszik a maga nyomorúsága segíti jobb belátásra.A másik a választott nép, aki elpártol Istentől, és bálványokat kezd imádni. Hasonló a tékozló fiúhoz.A harmadik szereplő Mózes, aki közbenjár a népért, igyekszik kiengesztelni, összebékíteni Istent és a népet. Könyörög Istenhez, hogy ne büntesse a népet. Isten meghallgatja könyörgését, visszavonja, felfüggeszti a büntetést, ami az ilyen bálványimádásért jár
A zsoltár szerzője a nép nevében, és tékozló fiú nevében bűnbánatért, bocsánatért könyörög. „Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, az erős lelket éleszd fel újra bennem. Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem.”
A szentleckében Pál apostol olyan bűnösnek vallja magát, mint a nép és a tékozló fiú. Bemutatja az irgalmas Istent, és hálát ad az ő irgalmáért. „Megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.” Dicsőíti, magasztalja őt ezért.„Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké!”
A tékozló fiú történetének külön szereplője az idősebb, látszólag hűséges testvér. Ő sem makulátlan, mert benne is megfogalmazódott, hogy elkóborol, de talán nem volt hozzá bátorsága. Otthon is marad, Atyjánál is marad, meg nem is. Nem teljes szívvel van otthon. Nem örül testvére hazatérésének, irigykedik, féltékeny rá. Ebből látszik, hogy gondolatban ő is elkövette a bűnt, mert bár külsőleg elutasította, de mégis vágyódott rá.
A legfontosabb szereplő a mai szentírási olvasmányokban maga Isten. Több alakban is feltűnik. Ő az, akinél Mózes közbenjár, és aki meghallgatja Mózes engesztelő, közbenjáró imáját. Ő a szertő Atya, aki bár elengedi fiát, de szomorkodik miatta, és várja hazatérését. Ő az asszony, aki elveszíti drachmáját, és nem nyugszik addig, amíg meg nem találja. És Ő a Jópásztor, aki az elveszett juh megkeresésére indul, és aki megosztja örömét barátaival és szomszédaival.
Vajon melyik szereplő helyzetében tudom leginkább beleélni magamat? Én vagyok a tékozló fiú, aki eltávolodtam Istentől, de már visszavágyom hozzá, de úgy érzem, hogy még nem találtam vissza? Hol tartok éppen? Vagy érzem a választott néphez való tartozásomat, érzem, hogy mekkora kitüntetés kereszténynek lenni, de mégis bizonyos bálványok fogságukban tartanak? Vagy én már szabad vagyok, visszatértem az Atyához, de szomorkodom gyermekeim, unokáim, hozzátartozóim miatt? Vagy én vagyok az idősebb testvér, aki talán sohasem távolodtam el nagyon Istentől, de igazán nem voltam eddig boldog amiatt, hogy Istenhez tartozhatok, és neki szolgálhatok? Vagy éppen Mózest érzem közel magamhoz, aki könyörög Istenhez népéért, szeretteiért, hogy Isten ne büntesse őket, hanem könyörüljön rajtuk. Vagy mennyire tudom átélni Isten szomorúságát, és vágyát tékozló gyermekei miatt?
Hozzám a legközelebb Mózes alakja áll, aki közbenjár Istennél a népért, a bűnösökért, hogy ne igazságosan büntesse őket, hanem legyen könyörületes hozzájuk.
A váci piarista templomban már több mint 10 éve szombatonként egész nap nyitva van a templom, ki van téve az Oltáriszentség. És a hónap minden 3. péntekén 24 órás szentségimádás van. Akik érzik ennek áldásos hatásait, azokban fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne, ha más napokon is nyitva lenne a templom, és oda lehetne járulni a szentségi Jézus elé. Így jött létre egy szentségimádási kápolna kialakításának a terve, amely a megvalósítás szakaszába érkezett. Mindezidáig abban gondolkodtunk, hogy reggeltől estig lesz majd nyitva a kápolna. Az elmúlt héten azonban találkoztam a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai friss alapítású szerzetesrend egyik társalapítójával, amely szerzetnek egyik küldetése, hogy megszervezzék minél több felé a világon az állandó szentségimádást. Itt a különböző nyelvű elérhetőségeik.
Örökimádás
P. Justo Antonio Lo Feudo MSE atya szólt arról, hogy a szentségimádás, amely a szentmisében, vagy a szentmisén kívül történik nem helyettesíthető semmi más ájtatossági formával, hiszen itt Jézus valóságosan jelen van. Ugyanúgy találkozhatunk vele, mint az apostolok, mint azok, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, és találkoztak vele. Beszámolt az atya arról, mit jelent, ha egy helyen örökimádás van. Azt mondta, ez óriási kegyelem, ott megnyílik az ég, a mennyország a földre száll. A mennyben örökké imádják Istent. Ez valósul meg ott is, ahol ezt bevezetik, ahol beindul az örökimádás. Falvakról is beszámolt, ahol ezt meg tudják szervezni önerőből és felvállalják. Ezeken a helyeken megtörik valami módon a gonosz hatalma. A Szeretetláng naplóban is az szerepel, hogy ahol állandó szentségimádás van, ott megvakul a sátán, nem látja, elengedi foglyait, kiszabadulnak rabságából. Ott papi és szerzetesi hivatások támadnak. Biztonságban érezhetik az emberek magukat. Nagyon nagy áldás ez az egész helység, de a tágabb környezet számára is. A mi esetünkben az egyházmegye számára is az lenne, hiszen Vác nem egy átlag magyar város, hanem püspöki székhely is. Tudtommal Magyarországon nincsen hely, ahol állandó, megszakítatlan szentségimádás folyna. Budapesten, az Örökimádási templomban is csak nappal van kitéve az Oltáriszentség.
Beszámolt arról is, az atya, hogy technikailag ez hogy működik, mi ennek a szervezési oldala. A cél az, hogy legyen legalább 168 ember, aki vállalkozik arra, hogy hetente egy órát csendben szentségimádásban tölt. Kell hozzá egy főszervező, négy napszaknak a szervezője, és 24 olyan személy, aki a nap 24 órának a gazdája. Ez összesen 29 szervezőt jelent, akik benne vannak a 168-ban.
Nemrég találkoztam Mindszenty József boldoggá avatásának magyarországi posztulátorával. Azt mondta, boldoggá avatásához még egy (vagy több) csoda is hiányzik. Kérem Mindszenty bíboros közbenjárását, hogy sikerüljön megszervezni ezt az állandó szentségimádást itt Vácon. Ha sikerülne, azt csodának lehetne tekinteni. A másik ilyen csoda lehet, ha felépülne végre a Szent Anna réten a Normafa közelében az engesztelő kápolna, és ott is meg lehetne szervezni ezt az állandó szentségimádást, hiszen az engesztelés legfontosabb kifejeződése éppen az Oltáriszentség előtti engesztelés, közbenjáró imádság, hogy Isten könyörüljön a tőle eltávolodott tékozló gyermekein, bálványimádásba esett népén, ahogyan ezt Mózes tette, és az utána következő oly sok szent engesztelő. Mindszenty bíborosnak szívügye volt az engesztelés, és magát is engesztelő áldozatnak tekintette. Ezért vállalta hosszas töprengés után a bíborosi kinevezést is. Ezért kérjük a közbenjárását e két helyen a kápolna kialakításáért, illetve felépítéséért, és bennük az állandó szentségimádás megszervezéséért.
Ami rajtunk múlik, azt is meg kell tenni. A váci szentségimádási kápolna kialakítása remélhetőleg hamarosan megindulhat. Kérjük az imádságot ennek ménél előbbi megvalósulásáért. És aki a váciak vagy Vác környékiek közül szívesen rááldozna hetéből egy órát a szentségimádásra, az adja meg elérhetőségét a váci örökimádás fő szervezőjének, Rózsahegyi Margitnak rhegy@freemail.hu
A következőt kérjük megírni: A napnak melyik szakaszában tudnám hetente egy alkalommal vállalni az egy órás szentségimádást: délelőtt (6-12 óra), délután (12-18 óra), este (18-24 óra), vagy hajnalban (0-6) óra. Kérjük azt is jelezni, hogy szívesen lennék-e egyik szervezője ennek a szentségimádásnak (ez elsősorban telefonon vagy e-mail-ban való egyeztetéseket jelent). Indulásnak ennyi elég. Ha már van elég jelentkező, a szervezők segítségével egy adott időben elindulhat a szentségimádás, ill. akadályoztatás esetén a helyettesítés megoldása. Imádkozzunk addig is, hogy az építési hatóság engedélyének a birtokában hamarosan elindulhasson a kápolna kialakítása.