Nagypénteki gondolatok 2013

Leborulás

•  
•  
•  
• A mai liturgia a leborulás néma szertartásával kezdődött

Mátés és Márk evangéliumában olvassuk, hogy Jézus az olajfák hegyén így leborulva imádkozott

A mai liturgikus leboruláshoz hasonló leborulás a szerzetesi fogadalomtétel, ill. a diakónus-, pap-, és püspökszentelés szertartásában szerepel

Mit fejez ki a leborulás?

• XVI. Benedek pápa azt mondja a Jézusról szóló könyvében, hogy ez az imádságos testtartás az Isten akarata előtti végső alávetettségnek, önmagunk radikális megadásának a jele Isten előtt.

A Passió jelenete az Olajfák hegyén kezdődik

• János apostol fogalmazása szerint egy kertben
  • Az emberiség története is egy kertben, a paradicsomkertben kezdődött
    • Ott történt a bűnbeesés, és egy másik kertben történik most a megváltás is, annak előtörténete a Gecemáni kertben, és a sírba tétel is a keresztre feszítés helyének közelében.

A bűnbeesés az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembefordulásával törtét

Jézus a Gecemáni kertben átéli ezt a hatalmas feszültséget: az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembeszegülését

Jézus imája a virrasztásra való felszólítással kezdődik

• Az utolsó vacsora után maga mellé veszi a három főapostolt, Pétert, Jakabot és Jánost, és azt mondja nekik: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Mit jelent ez a virrasztás?

• Idézem újra XVI. Benedek pápát: “Annak ellenére, hogy éppen erre az órára vonatkozik, a kereszténység eljövendő történetére is utal.

A tanítványok aluszékonysága minden időben a gonosz hatalmának nagy lehetősége lesz.

Ez az aluszékonyság a lélek eltompulása, amelyet már nem nyugtalanít a gonoszság hatalma a világ felett, az a számtalan igazságtalanság és szenvedés, amely letarolja a földet.

Ez a tompaság mindezt inkább észre se akarja venni;  azzal nyugtatja magát, hogy nincs is olyan nagy baj, így aztán megmaradhat saját jóllakottságában és önelégültségében.

De éppen a lelkeknek ez a tompasága, hogy már nem keresik éberen Isten közelségét, és nem fedezik fel a rossz fenyegető hatalmát, a világban éppen ez ad szabad utat a gonosznak.”

Jézus szenvedésének talán egyik legszörnyűbb felvonása lehetett, amikor látta a gonosz mai időkben való tombolását

• látta például a most élő emberek erkölcstelenségét; a szégyenérzet hiányát még Isten gyermekeinek a részéről is, amint a test  bűneire adják magukat; az ártatlanok meggyilkolását és megrontását, és a megtévesztést azok részéről, akik azt állítják, hogy Isten nevében beszélnek

Jézusra rászakad a félelem, gyötrődni, reszketni kezd, már előre vér borítja egész testét

• Ugyancsak XVI. Benedek pápát idézem: „Jézus félelme sokkal radikálisabb, mint az a félelem, amely minden emberre rátámad, amikor szembe találja magát a halállal. Ebben a félelemben a fény és a sötétség ütközik, sőt élet a halállal – itt dől el az egész emberi történelem drámája.”

Jézus először itt a Gecemáni kertben előbb lélekben, majd nagypénteken valóságosan is éppen azoknak a terhét veszi magára, akiket a gonosz hatalma alatt tart. A gonosz által az emberekre rakott bilincseket akarja széttörni azzal, hogy hagyja magát megbilincseltetni, és keresztre szegezni

Jézus borzalmas gyötrelmek között önmagában éli át az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembeszegülését

• Hogy hogyan is van Jézusban egyszerre jelen az isteni és az emberi akarat, ez több évszázados – egyébként nagy megosztottságot okozó – vitában tisztázódott. És közben nemcsak az tisztázódott, hogy milyen Jézus személye, isteni és emberi természete, hanem az is, hogy milyen az emberi akarat.

Az emberi akarat

• XVI. Benedek pápa idézi a 7. században élt nagy bizánci teológus, Hitvalló Maximosz gondolatmenetét, amelyet éppen Jézus olajfák hegyi imádságának a megértéséért küszködve dolgozott ki. Ennek a lényege a következő:
  • Az emberi akarat a teremtés óta az isteni akaratra irányul.

Az emberi akarat beteljesedése, nem pedig lerombolása az, ha beleegyezik a rá vonatkozó isteni akaratba.

Az emberi akarat teremtettségénél fogva az Isten akaratával való együttműködésre törekszik, de ez a bűn miatt, a sátánra való hallgatás miatt, a sátán folytonos kísértései miatt szembenállássá változott.

• Emiatt érzi az ember úgy, hogy Isten akarata veszélyezteti a szabadságát

Az Isten akaratár mondott igenben nem azt a lehetőséget látja, hogy egészen önmagává legyen, hanem szabadságának a fenyegetését, amellyel ezért szembeszáll.

• “Az Olajfák hegyének drámája – folytatja a pápa – abban áll, hogy Jézus  az ember természetes akaratát ebből a szembenállásból most visszahozza az összhangba, az együttállásba, és ezzel helyreállítja az ember eredeti méltóságát.”
  • Jézus átéli minden önfejűségünket, makacsságunkat, szembenállásunkat Istennel

Senki sem szenved szívesen, mindenki irtózik a szenvedéstől, különösen egy olyan borzalmastól, amit Jézusnak kellett átélnie.

Amikor előre látja, hogy mi vár rá, akkor Jézus is azt kéri, “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely!”

• de hozzá teszi: “mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

Ezzel nemcsak a szenvedésre mond igent, hanem egyúttal nemet mond az emberi akarat lázadására is, szembenállására is  az isteni akarattal szemben.

Ezeknek a napoknak a liturgiájában vissza-visszatér Szent Pál mondat, hogy „Jézus kiüresítette magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.”

• Ezzel számunkra is irányt mutat, utat mutat: Ki kell, hogy üresítsük mi is magunkat gőgünkből, bűnös emberi akaratunkból

Igent kell mondanunk nekünk is Isten ránk vonatkozó akaratára.

Csak így teljesedhet a mi életünkben is a Jézusra vonatkozó szentpáli kijelentés második fele: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és nevet adott neki, olyan nevet, amely felette van minden névnek”

• Csak saját lázadó akaratunk feláldozásával, gőgünk felszámolásával juthatunk el a felmagasztaltatásra,
  • így fogunk eljutni a nagypéntektől a húsvétra
  • így fogjuk felismerni azt a nevet, amit Isten adott nekünk
  • így fogjuk felismerni azt a küldetést, amit már oly régóta tartogat számukra.