Ez a cikk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Családpasztoráció Bízd Rá Magad Szolgálat felkérésére készült az általuk kért címmel és terjedelemben.
Mielőtt a fatimai eseményekről szólnánk, előbb egy különbségtételt kell tennünk az alapvető kinyilatkoztatás és a magánkinyilakoztatások között.
Alapvető kinyilatkoztatás, magánkinyilatkoztatások
A Biblia, vagy más szóval Szentírás első nagyobb része az Ószövetség. Ebben az egyik központi kinyilatkoztatása az, amit Isten Mózesnek adott. Mózes törvénykönyve, benne a Tízparancsolattal képezi az ószövetségi kinyilatkoztatás magvát. Ezt Isten egy szövetségkötés formájában adta át az ószövetségi választott népnek – áldást, vagy átkot fűzve a szövetség megtartásához vagy meg nem tartásához. Az ószövetségi választott nép azonban ismételten eltért ettől a szövetségtől. Isten újra meg újra prófétákat küldött, hogy figyelmeztessen annak betartására.
A Biblia legfontosabb része az Újszövetség, azon belül is a négy evangélium, amelyek Jézus életének, halálának és feltámadásának a leírását az Ő szavait (=igéit), tanítását tartalmazzák. Jézusban Isten minden üdvösségünkhöz lényegeset elmondott magáról. Jézus szavait és tetteit magyarázzák az Újszövetség többi könyvei, amelyek az általa választott apostolaitól származnak, és ezt teszik az apostolutódok, az egyházatyák, ez egyháztanítók, a 2000 éves egyházi tanítóhivatal. E kétezeréves tanítóhivatal legfőbb megnyilatkozásainak a kézikönyve az un. Denzinger, néhány éve már magyar nyelven is hozzáférhető.
Magánkinyilatkoztatások
A prófétaság az újszövetségben, a Krisztus alapította egyház életében sem szűnt meg, mert Isten újszövetségi népét is fenyegeti a lanyhaság, a Jézus által hozott tanítástól, törvényektől való eltávolodás. Hasonló prófétai szerepe van az egyház által megvizsgált, elismert magánkinyilatkoztatásnak, amelyek a legtöbbször egyszerű tudatlan embereken, egyenesen gyermekeken keresztül jutnak el hozzánk. Ezek a magánkinyilatkoztatások nem írják felül, nem egészítik ki, és nem tökéletesítik az Istentől Jézus Krisztus által adott kinyilatkoztatását, hanem ráirányítják a fókuszt tanításának olyan részleteire, amelyeket Isten újszövetségi népe újra meg újra hajlandó elfelejteni. A fatimai üzenettel kapcsolatban ilyen pl. a pokol létezésének, valóságának a kérdése.
Jézus kinyilatkoztatásának a teljes mélységét sem az egyes ember, sem az egyház egésze nem képes egyszerre befogadni, az fokozatosan tárul fel előtte Jézus szavainak az értelmében, Aki búcsúbeszédében így fogalmaz: „Még sok mondanivalóm volna, de most nem tudjátok befogadni. Amikor azonban eljön az igazság Lelke, bevezet titeket a teljes igazságba. Mert nem magától fog beszélni, hanem … megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,12-14). A Katolikus Egyház legutóbbi katekizmusa, amelyet II. János Pál pápa, és XVI. Benedek pápa (akkoriban még mint a Hittani Kongregáció vezetője), megkérdezve a világ összes püspökét adott ki, így fogalmaz: „Jóllehet a kinyilatkoztatás lezárult, tartalmát tökéletesen nem merítettük ki; a keresztény hit feladata, hogy századok folyamán lépésről-lépésre fölfogja teljes tartalmát.” (66.pont) A Katolikus Egyház Katekizmusából idéztünk. Ennek van egy rövidített változata is, és van az ifjúság számára is kidolgozott verziója.
A kinyilatkoztatás tartalmának a tökéletes megértésében a teológiai reflexiók és a magánkinyilatkoztatások kéz a kézben járnak. Több ünnep bevezetése az egyházban magánkinyilatkoztatások nyomán ment végbe, amelyet teológiai reflexió követett. Így került bevezetésre pl. az Úrnapja, Jézus Szívének, Mária Szeplőtelen Szívének az ünnepe, Szent II. János Pál pápa által pedig az Isteni Irgalmasság vasárnapja. A legtöbb egyház által elfogadott magánkinyilatkoztatásnak ünnepe, emléknapja lett. Így pl. Guadalupei Bolgogságos Szűz Mária emléknapját december 12-én, a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapját febr 11-én, a fatimai Boldogsásgos Szűz Mária emléknapja május 13-án ünnepli az Egyház. Akik kapták ezeket a mánkinyilatkoztatásokat, és szent életükkel meg is pecsételték azt az üzenetet, amit kaptak, azok közül többet is boldoggá, vagy szentté avatott az Egyház, mint pl. Quadalupei látnokot, a Csodás érem látnokát, a Lourdes-i látnokot és a két kis fatimai látnokot. Mindegyiküknek külön ünnepe, emléknapja is van. Többük teste is épségben maradt.
A magánkinyilatkoztatások megítélése összetett, komoly teológiai tudást igénylő feladat. Erről külön irányelveket adott ki az Egyház. Ennek részleteibe itt nem tudunk belebocsátkozni. A legalapvetőbb megkülönböztetési szempont, hogy nem ellentétes-e a magánkinyilatkoztatás, az ott megfogalmazódott üzenetek tartalma az alapvető kinyilatkoztatással; milyen a látomást, magánkinyilatkoztatás fogadójának a személye: pszichésen nem beteg-e, alázatos, engedelmes-e az Egyházi Tanítóhivatal képviselői iránt.
Mária kora
Isten egy édesanyán keresztül akart beleszületni világunkba. A Szűzanya fogadta őt méhébe és szívébe, általa született bele emberi világunkba a világ Megváltója.
A Szűzanyára vonatkozó két alapvető hittételt, dogmát még a protestánsok is elfogadják. Az egyik Mária Istenagyaságának a dogmája, amely azt fejezi ki, hogy mivel Jézus egyszerre Isten is és ember is, az Ő személyében istensége emberségétől elválaszthatatlan, éppen ezért Máriát Isten Anyjának is nevezehetjük, vagy a keleti egyház szóhasználata szerint Istenszülőnek is mondhatjuk. A Másik Mária dogma, amit a protestánsok is elfogadnak, Mária szüzességének a dogmája. Csodálatos módon szülte Jézust férfi közreműködése nélkül, szüzességének a sérelme nélkül. Szűz volt szülése előtt és után is. Ez azt is jelenti, hogy nem volt Jézuson kívül más gyermeke testi értelemben. Az a kifejezés a Szentírásban, hogy Jézus elsőszülött a sok testvér között (Róm 8,29) nem azt fejezi ki, hogy más vérszerinti testvérei is lettek volna (voltak unokatestvérei, akiket az akkori szóhasználat testvéreknek nevezett), hanem azt, hogy Jézus lelki testvére, a Szűzanya gyermeke minden keresztény, mert Jézus a keresztfán haldokolva a Szűzanyára bízta őket, amikor azt mondta János apostolnak, aki az összes keresztényt képviselte, hogy „Íme a te fiad” (Jn 19,26).
Ahogyan a Szűzanya közreműködött Jézus első eljövetelében, úgy közreműködik az Ő második eljövetelének az előkészítésében is. Ezt teszi elsősorban az utóbbi évszázadok nagy Mária jelenéseiben – hogy csak a legismertebbeket említsük La Salett-ben, Lourdes-ban, Fatimában. Hogy „Mária korát éljük”, azt egy pápai megnyilatkozás is kifejezi. Boldog VI. Pál pápa fogalmaz így a Signum Magnum kezdetű apostoli buzdításában 1967-ben. Ez a buzdítás kifejezetten is hivatkozik Fatimára. Kezdő sorai a Jelenések könyvére utalnak: Signum Magnum, vagyis „nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona” (Jel 12,1). A Káldi-Neovulgáta szentíráskiadás ezt a lábjegyzetet fűzi ehhez a vershez: Az asszony a Szűzanya, Krisztusnak, az Egyháznak s a hívőknek az anyja. Ezért az itt használt kép sok részletét szokás Máriára és az Egyházra is alkalmazni.
Aki szeretné a többi az Egyház által elismert Mária-jelenést is tanulmányozni, az megteheti többek között a marypages honlapnak a segítségével, amelynek a szerzője egy eredetileg protestáns ember, akit olyannyira megérintett a Szűzanya személye, hogy attól kezdve egész életét a Mária jelenések tanulmányozásának és ismertetésének szenteli. Honlapjának külön magyar verziója is van. A Szűzanya fatimai jelenéseinek a részletes ismertetése itt olvasható.
A fatimai jelenések lényegének az összefoglalása
A Szűzanya fatimai jelenéseit három angyali jelenés előzte meg. Az angyal úgy mutatkozott be a látnokoknak, hogy ő Portugália angyala. Két részletben egy imát tanított a kis látnokoknak, amely kifejezi az egész fatimai jelenés lényegét.
Saját lelkük állapotának a megismerése és az a látomás, amelyben a Szűzanya megmutatta nekik poklot, képessé tette őket azokra az önmegtagadásokra, amelyek szinte példa nélküliek ilyen korú gyermekek életében.
A Szűzanya 3. megjelenése alkalmával megmutatta a látnokoknak a poklot. „A poklot láttátok, ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei”. De hogy mégis sokan elkerülhessék a poklot, így folytatta a Szűzanya: „Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket.” És a fatimai látomás nyomán került be a fohász a rózsafüzérbe minden tized után: „Ó Jézusom, bocsátsd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra!”
- december 10-én, Lucia pontevedrai tartózkodásának idején a Szent Szűz Luciának nyilatkoztatta ki az „Első Szombat megszentelésére” vonatkozó nagy ígéretet.
A fatimai jelenésekben fontos szerepe van önmagunk, családunk, közösségeink, a világ, és kiemelten Oroszország felajánlásának. A Szűzanyának való felajánlás odaszentelés azt jelenti, hogy biztos kezekbe akarjuk helyezni életünket, értékeinket, szeretteinket, a ránk bízottakat.
Az un. fatimai titkok közül az első a pokolról való látomás volt. A második titok Oroszország felajánlásáról szól. A harmadik fatimai titok, amelyet 2000-ben hoztak nyilvánosságra az egyházüldözésről szól. A fatimai titkokról a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján részletes beszámolót olvashatunk.
Sok játékfilm is készült Fatimáról. Ezek segíthtnek abban, hogy jobban megérthessük Fatima üzenetét, abba jobban beleélhessük magunkat. Ha rákeresünk a neten több ilyen filmet is találhatunk.
Egy gyermekek számára írt, de felnőtteknek is elégséges információkat tartalmaz az „Élt egyszer Fatimában három kisgyermek”. A könyv első, francia kiadása 1942-ben jelent meg. Magyarul a Korda Kiadó adta ki, e kiadó engedélyével a Pázmány Péter elektronikus könyvtárban is olvasható, annak 404 sz. kötete.
A fatimai jelenések, és azok üzenete meghatározza az egész XX. századot, és napjainkban közeledünk azok beteljesedéséhez. További információk Fatimáról, és a Mária Korszak magánkinyilatkoztatásainak egymásba fonódó rózsafüzér szerű láncolatáról további gondolatokat itt olvashatunk.
Bocsa József piarista