Az Esztergom Budapest Főegyházmegye internetes lapja a Bízd Rá Magad. Ebbe kértek egy cikket tőlem a május 13-ai fatimai ünnepre. Kicsit jobban beledolgoztam most magam ebbe a témába. Olyan vonatkozásokat szeretnék kiemelni ebben az írásban, amelyek a kért cikkbe terjedelmi okokból nem fértek bele.
Az a cikk a magánkinyilatkoztatásokhoz való viszonyulásunkkal kezdődik. Szó van benne arról is, hogy az Istentől Jézusban adott kinyilatkoztatás tartalmának a tökéletes megértésében a teológiai reflexiók és a magánkinyilatkoztatások kéz a kézben járnak, és hogy több ünnep bevezetése az Egyházban éppen magánkinyilatkoztatások nyomán ment végbe, és hogy azok közül, akik ezekben a magánkinyilatkoztatásokban részesültek, többet is szentté avatott az Egyház. Van közöttük olyan is, akiknek teste teljesen épségben maradt, pl a csodás érem látnokának, Labouré Szent Katalinnak, vagy a lourdes-i látnoknak, Szent Bernadettnek a teste.
Az Egyház által elfogadott nagy Mária jelenések szoros kapcsolatban vannak azzal a történelmi háttérrel is, amelyben adattak, és ezek többnyire mind egymásra is épülnek, egymást kiegészítik, olyan láncot alkotnak mint egy rózsafüzér. Ebben az írásban néhány további ilyen vonatkozásra, kapcsolatra is rá szeretnék mutatni.
Franciaországban az abszolutizmus fénykorában, a napkirály XIV. Lajos, uralkodása alatt kapta kinyilatkoztatásait Jézus Szívéről Alacoque Szt Margit, vizitációs nővér. Jézus már itt is engesztelést, első pénteki gyónást és szentáldozást kért. A Jézus Szíve tisztelet előbb helyi szinten indult el, amelyet IX. Pius papa 1856-ban az egész egyházra kiterjesztett. XI. Pius pápa pedig a Jézus Szíve tiszteletről egy külön enciklikát is kiadott Miserentissimus Deus címen 1928-ban. A Jézus Szíve tiszteletet tehát teljesen felkarolta az Egyház, és az elsőpéntek megünneplése átment az egyházi gyakorlatba is.
A nagynak nevezett francia forradalom és az azt követő forradalmi hullám idején, amely az addigi feudális rendet kívánták megdönteni, és benne az Istenbe vetett hitet és az egyház szerepét felszámolni, kapta 1830-ban, Párizsban (akkor is éppen egy forradalom volt) Labouré Szent Katalin vincés nővér a magánkinyilatkoztatásait, amelyek megtérést, a haldoklókért való imádságot sürgettek. Ezeknek a magánkinyilatkoztatásoknak egy kézzel fogható hozománya az un. „csodás érem”, amely az Egyháznak egy szentelménye, amelyen ez a felirat található: „Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”. Köteteket tesz ki a csodák leírása, amelyben ennek az éremnek a viselése nyomán részesültek az emberek. Egyben előkészítője volt ez a magánkinyilatkoztatás a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának, amelyet 1854.dec.8-án IX. Pius pápa hirdetett ki.
E dogmának a kihirdetése a luciferi (Lucifer=fényhordozó) felvilágosodás nyomán a világosság és a humanizmus álarcába öltöztetett istenellenes lázadás korában egy újabb fegyvert adott a hívők kezébe. A mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriához bármikor folyamodhatunk, hogy segítsen bennünket szeplőtelen tisztaságával a gonosz elleni küzdelemben, ahogyan ez az egyház hivatalos zsolozsmájában is szerepelt a második vatikáni zsinatig Gyümölcsoltó Bolgodasszony ünnepén: „Tégy méltóvá arra, hogy dicsérjelek téged, Szent Szűz, adj erőt, hogy megküzdjek ellenségeiddel”!
A Szeplőtelen Fogantatás dogmájának a kihirdetését, ünnepének a bevezetését megerősítette egy következő magánkinyilatkoztatás sorozat, a Szűzanya Lourdes-i jelenései. A Bernadett életéről szóló egyik játékfilm nagyon érzékletesen mutatja be azt a jelenetet, amelyben az írástudatlan molnárlány, aki nem tudhatott a néhány évvel korábban kinyilvánított dogma kihirdetéséről, és nem is értette a szavakat, amiket a Szűzanya mondott neki, a plébánoshoz igyekezvén futva ismételgeti magában azokat a szavakat, amelyekkel a Szűzanya így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
Lourdes-ban a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának a megerősítése mellett forrás fakadt a rossz, a bűn okozta sebek gyógyulására. II.János Pál pápa 1992-ben a Fatimai Szűzanya ünnepére tette a Betegek Világnapját, amelyen sok embernek kiszolgáltatja az Egyház a betegek kenetét.
A fatimai jelenéssorozat a világunkban található rossz okairól és következményeiről szól, a háborúról és a békéről, a bűnről és a pokolról, annak létezéséről és elkerülésének a lehetőségéről.
A fatimai látomások elemzése
Az első fatimai „titok” a pokol bemutatása volt, melyet a Szűzanya 1917-ben teljes szörnyűségében tárt fel a kis látnokoknak. A Szent Szűz a harmadik fatimai jelenésekor ezt közölte a látnokokkal: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és ilyenkor ezt mondjátok: ’Ó Jézusom, ezt irántad való szeretetből teszem, a bűnösök megtéréséért, és hogy a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért engeszteljek”. A legidősebb és a legtovább élt látnok, Lucia nővér így számol be erről. „E szavakra széttárta kezeit, úgy, mint az előző jelenések során. Olyan volt, mintha a fénysugár a földbe hatolt volna, és ebben a pillanatban egy lángtengert láttunk, amely tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszinű alakok lettek volna. Belsőjükből tűz és láng tört ki. Széthulltak, mint szikrák egy nagy lángtengerben. Teljesen súlytalannak látszottak. Fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos és ismeretlen állatok, ijesztő és szörny formájuk volt, de azok is izzóan feketék voltak”. A gyerekek nagyon megrettentek, és mintegy segítségül felemelték tekintetüket a Szűzanyára, aki így szólt: „A poklot láttátok, ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül, és béke lesz. A háború vége felé közeledik, de ha nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápa pápasága alatt még szörnyűbb háború kezdődik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, mielőtt a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével megbünteti”.
Ez egy prófécia volt, amely sajnos bekövetkezett. Az Istentől jövő próféciák általában feltételhez kötöttek. Ilyen volt a niniveieknek szóló prófécia, amit Jónás közvetített: Még negyven nap és elpusztul Ninive. De a niniveiek bűnbánatot tartottak, ezért a prófécia nem teljesedett be. Nem így az első világháború után. Az emberek nem hagyták abba Isten megbántását, ezért az elsőnél is egy szörnyűbb második világháború következett. Az emberiség magatartása azóta se változott jó irányban, sőt sokkal rosszabb lett. Itt a nyakunkon a harmadik világháború. De a háború elkerülésének az eszközei ugyanazok: a megtérés, életünk irányának a megváltoztatása, az imádság, főleg a rózsafüzér imádkozása, az engesztelés.
E jelenés nyomán került bele a rózsafüzérbe minden tized után, az azóta hál’ Istennek elterjedt fatimai fohász: Ó Jézusom, bocsátsd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a lelkeket a mennybe, különösen azokat akik legjobban rászorulnak irgalmadra”.
Szűz Mária következő, negyedik jelenésén Lúcia közvetíti a Szűzanyának az emberek kérését, hogy eszközölje ki néhány beteg gyógyulását. Nem jut el a kérőknek a tudatáig, hogy sokkal nagyobb dolgokról van szó, nem pusztán betegségekből való meggyógyulásról, hanem a pokol elkerüléséről. A Szűzanya így válaszolt: „Igen, az év során meg fogok néhány beteget gyógyítani. Imádkozzatok sokat, és engeszteljetek a bűnösök megtéréséért, mert sok lélek a pokolba kerül, mert senki nem engesztel, és senki sem imádkozik értük”.
A legfontosabb imaszándék tehát nem feltétlenül egy konkrét betegségből való meggyógyulás, hanem a pokol elkerülése. A betegségeknek, földi próbatételeknek lehetnek pozitív hatásai is. Egy-egy betegség rádöbbentheti az embert arra, hogy bizony létezik annál a betegségnél sokkal nagyobb rossz is, mint amit éppen elszenved. Egy-egy betegség, válás, vállalkozás tönkremenetele, szerencsétlenség Istentől jövő figyelmeztetés is lehet, hogy változtassunk az életünkön.
Ilyen kegyelem volt a gyermekek számára az, amikor a Szűzanya megmutatta nekik a poklot, és első jelenésekor a saját lelkük állapotát. Lúcia nővér így fogalmaz: „Amikor ezekhez a szavakhoz ért ‘a Jóisten kegyelme’, széttárta kezeit, amelyekből olyan erős fénysugár tört elő, amely teljesen bevilágított lelkünk legmélyébe. Így láttuk magunkat Istenben visszatükröződve, aki ez a Fény volt maga. Jobban láttuk magunkat, mint a legtisztább tükörben. Mintegy belső késztetésre, térdre hullottunk, és elismételtük: ’Ó, Legszentebb Szentháromság, imádlak! Én Istenem, én Istenem, szeretlek a Legszentebb Oltáriszentségben!’ Néhány pillanat után a Szent Szűz így szólt: ’Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy béke legyen a világban, és befejeződjön a háború”.
Az emberiség megy a maga bűnös Istentől elfordult, a gonosz felé fordult útján. Egyértelműen a vesztébe rohan. Csak Isten különleges kegyelme mentheti meg, olyan kegyelem, amit a fatimai gyermekek megtapasztaltak, és a bűn útján járó emberekért való kitartó, engesztelő áldozat és imádság. A fatimai gyermekeket nagyon mélyen átalakította ez az élmény, olyannyira, hogy gyermek létükre óriási áldozatokat vállaltak engesztelésül, Jézus és Mária iránti szeretetből, és a bűnösök megtéréséért. Egy ilyen kegyelem, amelyet Isten több más misztikusnak is megígért, hasonló változásokat vihet végbe mindnyájunkban, akik úgy-ahogy hiszünk és próbáljuk követgetni Isten parancsait, de valójában inkább a magunk javát keressük, és még inkább azokban, akik egyáltalán nem hisznek Istenben. Amikor keményen szembesül az ember a valósággal, az lehet egy sokkoló élmény is, amibe akár bele is halhat. De aki túléli, annak az életében minden bizonnyal nagy változások, megtérés, tisztulás várhatók.
A fatimai üzenet egyértelműen leszögezi, hogy a bűnök, a háborúk (=földi poklok) és a halál utáni pokol, örök kárhozat között szoros összefüggés van. Mind az evilági poklot, mind a túlvilági poklot az Isten törvényei szerinti élettel, imádsággal lehet elkerülni, a saját bűnökért való vezekléssel, és mások bűneiért való engeszteléssel.
Hogy mit is jelent az engesztelés, azt jól kifejezi az az ima, amit Portugália őrangyala tanított a gyermekeknek.
A fatimai angyal engesztelő imája és annak rokonsága más későbbi, az Egyház által elfogadott imákkal.
Ez az ima, amit az angyal két részletben tanított a kis látnokoknak, így hangzik: „Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak, nem remélnek és nem szeretnek Téged. Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk, Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a Föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségekért, amelyekkel Őt megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Ámen”.
Ez az ima Szentháromság Egy Istenbe, az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekben való hit megvallása, az Ő imádásuk, az Irántuk való szeretet felindítása, és annak a reménynek a kifejezése, hogy a Háromszemélyű Egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek üdvözíti azokat, akik hisznek benne, és szeretik személyesen, és szeretik őket embertársaikban, akikkel Jézus azonosítja magát, ahogyan ezt az utolsó ítéletkor mondott beszédében kifejezi. A szeretetnek ezeket a cselekedeteit az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek nevezi az Egyház. Ezek között ott szerepel a tudatlanok tanítása, a bűnösök megintése, az élőkért és holtakért való imádkozás. Ebben a fatimai fohászban a hangsúly bűnösökért való imádságon, közbenjáráson van, hogy megmeneküljenek a kárhozattól. Mindez Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen szívének az érdemei által történik. Ennek a fatimai fohásznak egy lényeges része az engesztelés, amely az Oltáriszentségben köztünk lévő és megbántott Jézus vigasztalása, vele való együttérzés kifejezése. Ez az engesztelés lényege.
Ez az ima tehát magában foglalja a három isteni erény, a hit, a remény és a szeretet felindítását magunkban. A később Magyarországon született Szeretetláng rózsafüzér mindegyik isteni erényhez hozzáfűz egy fohászt, amely e három isteni erény indoklását is kifejezi: Istenem, én hiszek Benned, mert végtelenül jó vagy. Istenem remélek benned, mert végtelenül irgalmas vagy. Istenem, én szeretlek téged, mert mindennél szeretetreméltóbb vagy. A hit, a remény és a szeretetet egy-egy isteni tulajdonság. Ezek az isteni tulajdonságok indokolják, szólítanak minket ezeknek az isteni erényeknek magunkban való gyakori felindítására, hogy ezekkel a képességinkkel Istenbe kapaszkodjunk, eggyé váljunk Vele általuk.
A fatimai angyal által tanított ima engesztelő jellege abban mutatkozik meg, hogy mindezt az ember nemcsak a maga nevében teszi, hanem a bűnösök, a hitetlenek nevében, őhelyettük is. Imádkozik, közbenjár értük és felajánlja az Istennek egyedül tetsző áldozatot, Jézus áldozatát. Miért? A Jézust és benne a Szentháromságot ért bántásokért. Mik ezek a bántások? Az ima szerint a szidalmak, káromkodások, szentségtörések, közömbösség, amelyeket Jézusnak az Oltáriszentségben kell elszenvednie.
A keresztény élet kezdetén a megtérés áll. A bűnbánat és a megtérés vezet el a keresztséghez, amely a keresztény élet kapuja, és az üdvözülés legfontosabb feltétele. „Aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,16). Az üdvözülhet, aki legalább élete utolsó pillanatában kimondja a bűnbánat szavait: Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek. Ments meg engem, Uram! Ezt kéri a bűnösök számára a fatimai fohász utolsó része. „Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Ámen”.
Az angyal azelőtt tanította meg a gyermekeket erre az imára, hogy a Szűzanya megmutatta nekik a poklot, és kifejezte nekik, hogy sokan tartanak oda.
A fatimai látomásokat időben követő látomásoknak sok hasonló közös eleme van.
Amikor II. Szent János Pál pápa által előbb boldoggá-, majd 2000-ben szentté avatott Fausztina nővérnek is megmutatásra került a pokol, a nővér hasonló imára fakadt: „Örök Atya, felajánlom neked Szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért, és az egész világ bűneiért”. Ebből az alapélményből keletkezett az Isteni irgalmasság rózsafüzére, amelynek ugyanaz a célja: a lelkek pokolba jutásának a megakadályozása. E rózsafüzér Ismétlődő fohásza: „Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Az ugyancsak egyházi elismerésben létesült Szeretetláng üzenetekben szereplő Szeretetláng rózsafüzérnek is ez a pokoltól való megmentés, megmenekülés a központi mondanivalója. A Miatyánkok helyén ezt imádkozzuk: „Szűz Mária fájdalmas és Szeplőtelen Szent Szíve könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk”! Az ötven üdvözlégy helyett a fohász: „Szűzanyánk, ments meg minket Szeplőtelen Szíved Szeretetlángja által”, aki nem más, mint maga Jézus.
A rózsafüzérbe a tizedek végére a Fatimai üzenetek nyomán betoldott fohász szószerinti egyezéseket mutat a Szeretetláng Rózsafüzér fő fohászával. A szó szerint egyező szavak: “ments meg minket”… (Ments meg minket a pokol tüzétől…” „…Szűzanyánk ments meg minket Szeplőtelen Szíved szeretetlángja által”.
A fatimai üzenetekben szerepel még az elsőszombati engesztelés kérése, amelyben a Szűzanya Szeplőtelen Szívét engeszteljük. Ez már Ferenc és Jacinta halála után volt, amikor 1925 dec. 10-én jelent meg a Szent Szűz Lúciának. Lúcia nővér megemlítette a nehézségeket, amellyel többen szembe találták magukat az elsőszombati gyónással kapcsolatban. Megkérdezte, hogy a nyolc nappal az előtti vagy az utáni gyónás is érvényes-e. „Igen, még a több, mint nyolc nappal azelőtti gyónás is érvényes, azzal a feltétellel, hogy az emberek, amikor Szent Testemet magukhoz veszik, kegyelmi állapotban legyenek és ezt azzal a szándékkal tegyék, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék”.
A Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatásokban is fontos szerepe van az elsőszombatoknak, a Szűzanya Szeplőtelen Szíve tiszteletének. Kovacsics Mária Natália nővért a Magyar Katolikus Lexikon a Világ Győzelmes Királynője-tisztelet és -engesztelés kezdeményezőjeként tartja számon. A neki adott magánkinyilatkoztatásoknak is köze volt ahhoz, hogy XII. Pius pápa 1955-ben bevezette az egész Egyházban a Mária Királynő ünnepét, amely a II. vatikáni zsinatig május 31-én volt. Ezt az ünnepet az 1969-es naptárreform augusztus 22-ére helyezte át. Itt olvasható Natália nővér életének egy rövidebb összefoglalása, és életének az összefonódása az engesztelés ügyével és az engesztelő kápolnával.
Ahhoz, hogy valaki megtartsa az elsőpéntekeket és az elsőszombatokat, már hívőnek kell lennie. De mi lesz azokkal a családtagjainkkal, ismerőseinkkel, akik még csak nem is hívők? Őket oda kell ajánlanunk, oda kell szentelnünk Szűz Mária Szeplőtelen Szívébe, vagy az egyesült Két Szent Szívbe, ahogyan az az 1955-ös franciaországi Kerizinen-ben történt jelenésben a Szűzanya mondta: „Családjaitokat, nemzeteiteket, az egész világot fel kell ajánlani, de most ugyanabban a felajánlásban Jézus Szentséges és Irgalmas Szívének az én Fájdalmas és Szeplőtelen Szívemnek, a Szentlélekben egyesült Szívünknek!
Ennek az odaszentelésnek nagy a jelentősége mind az odaszentelő, mind az odaszenteltek szempontjából. Aki elvégzi ezt a felajánlást, odaszentelést, az letesz egy súlyos gondot, amely őt addig nyomasztotta, az övéiért való aggodalmat. Akit felajánl, akit odaszentel, annak az életében elkezd a kegyelem, és minden kegyelem közvetítője, a Szűzanya munkálkodni. Elkezdi a megtérését előkészíteni, Istenhez találásának az útját egyengetni.
Egy Fatimában kezdődött magánkinyilatkoztatás-sorozat Don Gobbi atya Máriás Papi Mozgalma (MPI), amely az ő 1972-es fatimai zarándoklatával indult, és amelynek azóta világszerte 350 érsek és püspök, 150.000 Pap a tagja. A Szűzanyának tulajdonított egészen részletes korunk történéseit is bemutató üzenetek Fatima folytatásának tekinthetők. A Máriás Papi Mozgalom imaóráin az un. cönákulumokon a rózsafüzért imádkozzák, ezekből az üzenetekből elmélkednek, és minden cönákulum a Szűzanyának való felajánlással zárul. Gobbi atya boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakasza most, május 1-jén indult. Ünnepélyes szentmise keretében Oscar Cantoni bíboros a comoi egyházmegye megyéspüspöke indította el a kanonizációs eljárást.
A medjugorjei jelenések alig tíz évvel a Máriás Papi Mozgalom keletkezése után, 1981-ben indultak. Bár az MPM papokon kívül is sok világi hívőt tud a tagjai sorában, Medjugorje a Föld minden pontjáról oda irányuló zarándoklatokkal sokkal több embert mozgat. A hat látnok közül kettő fiú, a legkisebb fiú Jakov még kisiskolás, a legidősebb Iván. Ő és a 4 lány középiskolás korúak a jelenések elindulásakor. A jelenések azóta is tartanak. A látnokok közben megöregedtek, de hivatalos elismerése ezeknek a látomásoknak – talán azért is, mert még nem zárultak le – mindmáig nem történt meg. Mivel Medjugorje időközben nemzetközileg is elismert zarándokhellyé vált, a hitelesség kérdésében a Vatikán, a Hittani Congregatio illetékes nyilatkozni.
Egy-egy magánkinyilatkoztatás hitelességének a megítélésében fontos szerep jut a gyümölcsöknek, amelyek itt bőségesen láthatók. Hogy milyen érvek szólnak a hitelesség mellett, ahhoz érdemes elolvani Katona István atya gondolatait, és beleolvasni a Medjugorjéban közvetített üzenetekbe. Az egyház óvatossága érthető, de kinek-kinek meg kell hoznia a saját ítéletét is sok kérdésben – jelen esetben ahhoz például, hogy vállalkozzon-e egy medjugorjei zarándokútra.
Medjugorjénak Fatimával való szoros kapcsolata nyilvánvaló abból, hogy a fatimai jelenések az első világháború végén voltak, az Istenhez való visszatérésre szólítanak, és egy második világháborút helyeznek kilátásba, ha az emberiség meg nem tér. Medjugorjéban a Szűzanya a Béke Királynőjeként mutatkozott be. A hamarosan kitört délszláv háborúban a béke szigete maradt. A béke üzenete mellett az itt adott üzenetek középpontjában a megtérés, az imádság, a böjt, a kiengesztelődés, a szentmise áll.
Ha valaki belemerül mind Fatima, mind Medjugorje tanulmányozásába, további egyezéseket is talál. És ez érvényes a többi Mária jelenésre is, amelyeket megemlítettünk, és amelyekről nem is volt szó ebben a rövid összeállításban. További tájékozódásul szolgálhat a Mária jelenésekkel kapcsolatban ez a sokszínű oldal.
Mivel ez az összeállítás alapvetően Fatimáról szól, fejezzük be egy a Fatimai Szűzanyához szóló imával. . „FATIMAI SZŰZANYA, Jézus és az Egyház anyja, szükségünk van rád. Add nekünk királynői jóságod vigasztalását, szeplőtelen Szíved világosságát és a Béke Királynőjének szeretetét! Mivel jól tudod, mire van szükségünk, rád bízzuk, hogy megsegíts bennünket szükségeinkben, hogy enyhítsd fájdalmainkat, hogy meggyógyítsd betegségeinket, hogy tisztává tedd testünket, hogy betöltsd szívünket szeretettel és töredelemmel, hogy lelkünk, hála Neked, üdvözüljön. Emlékezz arra, jó Anyánk, hogy Jézus megadja Neked mindazt, amit Tőle kérsz.
Nyerj enyhülést a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, gyógyulást a betegeknek, tisztaságot a fiataloknak, hitet és egyetértést a családoknak és békét minden embernek. Vezesd vissza a megtévedteket az egyenes útra, adj nekünk hivatásokat és szent papokat, védelmezd a Szentatyát, a püspököket és Isten Szent Egyházát. Szűzanyánk, hallgass meg minket, és légy könyörülettel irántunk! Fordítsd felénk irgalmas tekintetedet! És a száműzés után mutasd meg nekünk Jézust, méhed áldott gyümölcsét, ó, kegyes, gyöngéd, szelíd Szűz Mária! Ámen”.