Egyúttal a Kiengesztelődés, gyógyulás, szabadulás c. könyv bemutatása

Lukács evangélista a mai evangéliumban Keresztelő Szent János működésének egészen pontos időmeghatározását adja történészhez illő pontossággal.

Mi volt a Keresztelő tevékenysége? Bejárta a Jordán egész környékét (tehát nemcsak egy helyen volt, hanem vándorolt, mint Jézus), hirdette a bűnbánat keresztségét… készítsétek az Úr útját! Isten akkor tud utat találni az emberhez, ha az ember utat készít hozzá, vagyis megtér, bűnbánatot tart. Ehhez az embernek szembesülnie kell a bűnnel, el kell távolítania az akadályokat Isten érkezésének az útjából. Ezt jelenti az útkészítés, az ösvényegyengetés, amiről Keresztelő János szól.

Megkérdezték konkrétan is tőle – így olvassuk Lukács evangélistánál a folytatásban: „Mit tegyünk hát?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal” (Lk 3,10-14).

Jó, ha az embernek konkrétan megmondják, hogy mit tegyen, hogyan tartson bűnbánatot, mikben változtasson az életén. A gazdag ifjúnak a kérdésére Jézus azt válaszolja, hogy tartsd meg a parancsokat. Tehát mércének, lelkiismeretvizsgálatnak a Tízparancsot állítja elé, és ad még neki egy speciális, személyre szóló tanácsot is: add el mindenedet, osztd szét a szegényeknek és kövess engem.

Gondolatok az évközi 16 vasárnap (B sorozat) olvasmányaihoz

A mai prédikációm a szokásosnál kissé hosszabb lesz, ezért előre elnézést kérek – de, remélem senki nem fog elaludni alatta.

A mai evangélium ezzel fejeződik be: Amikor Jézus kiszállt a hajóból, és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.

A mai olvasmány pedig Jeremiás próféta könyvéből ezekkel a szavakkal kezdődik: Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik  legelőm juhait - mondja az Úr. Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr. De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr.

Ezek nemcsak a múltban elhangzott szavak, hanem olyan prófétai üzenetek, amelyek a szemünk előtt játszódnak, teljesednek. Ezt szeretném illusztrálni a mai prédikációmban, amelynek ilyen címet is lehetne adni: a jelenkor egyháztörténelme.

A napjainkban is zajló intercommunio vitának néhány állomását szeretném ismertetni, amely a német egyházban zajlik a katolikus hitet alapjaiban érintő kérdésekről. Ismertetésemet a Katolikus Válasz blogban megjelent híradások alapján állítottam össz, amelyek napra készen követik az eseményeket. https://katolikusvalasz.blog.hu

 

Cikk folytatása

Homilia az évközi 31. vasárnap olvasmányaihoz (A/ sorozat)

Furcsa érzései és gondolatai támadhatnak az embernek ezeket a mai olvasmányokat hallgatva. Az egyház ezeknek a szentírási részeknek az egymás mellé vágásával maga ellen prédikáltat? A papokat arra kényszeríti, hogy maguk ellen prédikáljanak? Mert igaz ugyan, hogy itt az ószövetségi papságról van szó, de az ó és az újszövetségi papság egymással - logikailag legalábbis - könnyen helyettesíthető. Nagyon kemény szavak hangzanak el mind Malakiás próféta, mind Jézus szájából. Még olyan érzései is támadhatnak az embernek, hogy Jézus, aki a szeretetet hirdeti és az ítélkezéstől óv, maga is szeretetlen, és ítélkezik.