By:
On:
In: Egyedi imák

2011. március 15. Szentmisén látomásban az Úr Jézus mielőtt megáldoztatott így szólt hozzám: „Drága gyermekem, egy újabb imát szeretnék megtaníttatni veled, mely nemcsak boldoggá tesz bennünket, hanem lelkedet is felkészíti a velünk való találkozásra.”Continue Reading

By:
On:
In: Egyedi imák

Drága Szűzanyánk, könnyeiddel mosd tisztára kéréseinket, szándékainkat, és azokat, akiket eléd hozunk. Mire Fiad szent szívébe érünk, vagy érnek szándékaink, addigra le tudjuk rázni földi gyarlóságainkat és bűneinket. Édesanyánk, könnyeiddel mosd tisztára kéréseinket, és szándékainkat! Rostálj meg minket, hogy tisztán érjünk Szentfiad szívébe! Drága Jézusunk, a te szent véred mossaContinue Reading

By:
On:
In: Imaszándékok

A Czestochowa-i pálos szerzetesek a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben elindítottak egy esti imádságot, amelyet ‘Apel’-nek (szólítás-nak, sorakozó-nak) neveztek. Az imádság szólt egészen konkrétan Wyszyński bíborosért, de az egész népért is. Az ima a hitet és az összetartozást kifejező énekekből, egy szentírási részből és annak magyarázatából, egy tized rózsafüzérből, és egyContinue Reading

By:
On:
In: Szent Anna-rét

2011. május 21. én került sor az Engesztelők I. Országos Találkozójára a váci Szent Anna Piarista Templomban. Az ebédszünetben lehetőség nyílt a Szent Anna rét ügyét a szívükben hordozó engesztelő lelkületű híveknek a Szent Anna rét ügyéről eszmét cserélni, és az alábbiakban egyetérteni. Mi a ma engesztelői vagyunk, nem szolgálhatjukContinue Reading

By:
On:
In: Magamról

Kálban születtem, Heves Megyében, de gyökereim, ifjúkori kapcsolataim a Tarna völgyében Észak felé nyúlnak. Édesapám, Bocsa Mihály Tófaluból származik. Kilencen voltak testvérek. Gyermekkoromban gyakran látogattuk őket, és unokatestvéreimet, főleg nagyapámat, amíg élt. Anyai nagyszüleim, édesanyám, Somogyi Mária Kápolnán éltek, a háború után építkeztek Kálban, és én már ebben a káli házban születtem az Árpád utcában.
Az általános iskolát és a gimnáziumot szülőfalumban végeztem, ott érettségiztem 1968-ban. A papság gondolata már általános iskolában megfogalmazódott bennem. Káplánunk, Imre János pálos atya (később éveken át a Gellért-hegy oldalában lévő Sziklakápolna házfőnöke volt, jelenleg Pécsen a pálos rendházban él) kérdezte meg tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Igennel válaszoltam. Gimnáziumba már azzal a határozott szándékkal mentem, hogy pap leszek. Azért választottam a latin nyelvet is. De a gimnáziumi évek során felmerült bennem egy kérdés: ha mégsem pap leszek, akkor mi? Az a válasz született meg bennem, hogy akkor tanár. És azután olvastam az Új Emberben, hogy a Piarista Rend felvételt hirdet, azok jelentkezését várja, akik paptanári hivatást éreznek magukban. Akkor tudtam meg, hogy létezik olyan is, hogy paptanár, vagy más szóval szerzetestanár. Akkori káplánunk, Somodi János atya Kecskeméten piarista diák volt. Ő mesélt azután diákéveiről, a piaristákról, és ő hozott kapcsolatba a renddel.

Continue Reading