Bevezetés

Sokan azt hiszik, hogy intelligensnek születni kell. Szerintük van aki intelligensnek születik, van aki nem. Ez a nézet vitatható. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Tény viszont, hogy nagyon kevés az intelligens ember, de az is tény, hogy sok olyan ember van, aki intelligensnek születik, és mire felnő, szürke tömegember lesz belőle. Ezeknek az embereknek azonban nem veszett el az intelligenciájuk, csak „berozsdásodott”, mint azok a képességeink, amiket nem gyakorlunk. A meglévő, de berozsdásodott intelligenciáját, ezt a fontos képességét mindenki képes elevenné tenni és működésbe hozni, ha akarja.

Az intelligencia elevenné tételének és működésbe hozásának eszköze a tanulás. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, az intelligencia nem azonos a tanultsággal, a műveltséggel. Az intelligencia az ember felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényeg- és problémamegragadási valamint probléma-megoldási képessége ill. ennek érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség mindenkiben megvan. Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük, akiben alig vagy egyáltalán nem érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek.

Az intelligencia egy képesség, az élet dolgaiban való eligazodás, (helyesen) tájékozódás képessége. Az élet feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. Mindenki érzékeli a problémák szorítását, mindenki érzékeli és szenvedi a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket. Van aki csak érzékeli és csak szenvedi, vannak azonban olyanok is, akik nemcsak érzékelik és szenvedik a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket, hanem magukat a problémákat is képesek meglátni, megragadni és meg is oldani. Ezek az intelligens emberek.

Téves az a hiedelem, hogy az intelligens embereknek az intelligenciája olyasvalami, mint pl. a vércsoportjuk, és éjjel-nappal, télen-nyáron ugyanaz, és ugyanolyan, és ebből kifolyólag mindig ugyanúgy biztosítja „tulajdonosának” a magas színvonalú szellemi életet. Az talán lehet, hogy az intelligencia változatlan, de az intelligencia érvényesülése még a „nagy intelligenciájú” embereknél sem egyenletes. Az intelligencia és az intelligencia érvényesülése két különböző dolog. Az intelligencia érvényesüléséhez természetesen nélkülözhetetlen az intelligencia, de szükséges még az intelligencia érvényesülését gátló akadályok távoltartása és leküzdése is. Ez azonban gyakorlás nélkül senkinek sem szokott sikerülni. Ezért az itt következő sorok, noha elsősorban azoknak szólnak, akiket intelligenciájuk elevenné tétele és működésbe hozása érdekel, mindenki számára hasznosak, ha valaki hatékonyan akarja érvényesíteni intelligenciáját.

A „berozsdásodott” intelligencia működésbe hozása

Áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkül semmiben sem vihetjük sokra, ezek birtokában azonban a maximumot érhetjük el, amit a lehetőségek egyáltalán megengednek számunkra.

Az áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkülözhetetlen eleme a helyes megkülönböztetés, azaz, hogy az éppen fontos szempontokból különbözőket különbözőként kezeljünk, a nem különbözőket pedig nem különbözőként. Az intelligens és a nem intelligens nyilván különbözik egymástól. Mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem intelligenstől? Hibákban, hiányokban, mulasztásokban. Ha minden hibát, hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk intelligens viselkedés lesz.

A „berozsdásodott” intelligencia működésbe hozásának legésszerűbb módja az intelligens viselkedést nehezítő vagy lehetetlenné tevő hibák, hiányok tudatos kizárása, távol tartása.

Az intelligencia minőségtényező

Nyilvánvaló, hogy az ember nem élhet jóminőségű életet intelligencia nélkül, de úgy sem, hogy megvan ugyan az intelligenciája, de az valamilyen ok miatt nem érvényesül.

A selejttel, a jóminőség akadályaival, az emberiség régóta foglalkozik – a termelésben. Ahol fontos a minőség, ott mindenütt az az első, hogy megvizsgálják, milyen hibák fordulhatnak elő egyáltalán, és ezeket egy katalógusba gyűjtik össze, melynek neve selejtnómenklatúra. Aztán persze mást is csinálnak. Például osztályozzák a hibákat súlyosság és gyakoriság szerint. És természetesen dolgoznak azon, hogy legalább a súlyosabb és gyakoribb hibákat visszaszorítsák. Minden ilyen tevékenységnek az alapja azonban a selejtnómenklatúra, a hibakatalógus.

Manapság nagy divat a minőségről szónokolni. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a szónoklást milyen témák körül, mögül és mellé szokták elkövetni. Azt, hogy a minőséggel kapcsolatos minden épeszű tevékenység alapja a hibakatalógus, sehol sem propagálják. Pedig elég lenne ezt a figyelem előterébe állítani és ott tartani. Ha ez megtörténne, a többi már szinte magától menne, hiszen ha mindenkinek a tudatában vannak a kerülendő hibák, sokkal könnyebb elkerülni a hibákat, mint úgy, hogy senki sem tudja, hogy miket is kellene elkerülnie tulajdonképp.

Készítsünk hibakatalógust!

A hibakatalógus mindenhol központi jelentősége van, ahol a minőség fontos, akár készítenek hibakatalógust, akár nem. (A hibakatalógus még ott is lehet központi jelentőségű, ahol azt sem tudják, mi a hibakatalógus. Az atomoknak vagy a baktériumoknak például már akkor is jelentős szerepük volt az életben, amikor az emberiség nem is tudta, hogy léteznek ilyenek.)

A tanulásnak, a tanításnak, a gyógyításnak, a törvényalkotásnak és az élet sok más tényezőjének mind fontos a minősége, gondolhatnánk tehát, hogy a pedagógusok, az orvosok, a jogászok, stb. már rég szabványos hibakatalógusokkal dolgoznak. Sajnos nem ez a helyzet. Ezeken a sorsdöntően fontos területeken egyáltalán nem használnak hibakatalógusokat, sőt általában azt sem tudják, mi fán terem. (Meg is látszik a minőségen.)

Ha valahol (mint pl. az ipar egyes területein) valóban komolyan veszik a minőséget, ott már régóta használnak hibakatalógusokat, sőt már megfelelő körben szabványosították is azokat.

Már rég el kellett volna jutni – másutt is – arra a színvonalra, hogy a legfontosabb területeken, intézményesen, szabványos hibakatalógusokat használjanak, és a legfontosabb hibakatalógusokat az iskolában is tanítsák.

Visszatérve az intelligenciára, az az első és legtermészetesebb igény, hogy lássuk, mik is azok a hibák, amik ellene dolgoznak az intelligens (tehát jóminőségű) gondolkodásnak, viselkedésnek stb. Gondolhatnánk, hogy a pszichológusok már rég elkészítették ezeket a hibakatalógusokat, és csak el kell kérni tőlük. Gondolhatnánk, hogy a legfontosabb intelligenciakritériumokat is rég összeállították már, és tanítják is az iskolában. Gondolhatnánk... A való helyzet azonban itt is olyan, mint másutt általában.

Kérjük, hogy mindenki, aki eddig jutott az olvasásban, álljon meg most néhány percre, és foglalkozzon a következő feladatokkal.

Sorolja fel, hogy véleménye szerint mik azok a legfontosabb hibák, amik ellene dolgoznak az intelligens (tehát jóminőségű) gondolkodásnak, viselkedésnek stb!

Sorolja fel, hogy véleménye szerint mik a legfontosabb intelligenciakritériumok, amik jellemzik az intelligens (tehát jóminőségű) gondolkodást, viselkedést stb!

A feladat nem könnyű, és mivel senkitől sem várható, hogy egy ültő helyében egymaga pótolja „a tudomány” több évtizedes mulasztását, segítségül kínáljuk a munkához az intelligenciával kapcsolatos első gyakorlati megfigyeléseken alapuló és gyakorlatban használható hibakatalógust és az intelligenciakövetelmények első gyakorlatilag hasznosítható listáját. Mindkettő mindössze néhány éve látott napvilágot.

Első lépésként bírálja meg az olvasó a hibakatalógust és az intelligenciakritériumokat! Ha a saját számára megfelőnek tartja ezeket, akkor folytassa az olvasást, ha nem, javítsa ki, amit híbásnak tart, vagy alkosson egy új és jobb hibakatalógust, és szerkesszen új és jobb intelligenciakritériumokat! A lényeg az, hogy legyen egy hibakatalógus és egy követelményrendszer, amit jónak tart, hiszen ezek nélkül még azt sem lehet megítélni, hogy azzal foglalkozunk-e, amivel kell.

Hibakatalógus

A leglényegesebb hibák a viselkedésben

– a viselkedési lehetőségek figyelembevételével,

– a lehetőségek értékelésével,

– a lehetőségek közül való választással (döntéssel),

– a megvalósítással,

– az ellenőrzéssel kapcsolatosak.

A leglényegesebb hibák a gondolkodásban

– a feladatok (problémák) szereplőivel és azok szerepeivel (funkcióival),

– a tulajdonságokkal, jellemzőkkel, a jellemzéssel,

– a kapcsolatokkal, összefüggésekkel, viszonyokkal, vonatkozásokkal,

– az állapotokkal, helyzetekkel,

– a műveletekkel és műveletvégzőkkel,

– a folyamatokkal kapcsolatosak.

A leglényegesebb hibák az irányításban, a gazdálkodásban

– az igények és a lehetőségek, eszközök alakulásának figyelemmel kísérésével,

– az igények, a lehetőségek, eszközök és ezek alakulásának értékelésével,

– a választással, döntéssel szükségszerűen együttjáró lemondással,

– a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulásával,

– az előkészítéssel, a felkészüléssel,

– a „hozzávalókkal”,

– a biztonsággal (tartalékokkal),

– a többletekkel, a hiányokkal, az eloszlások kezelésével és az elosztással,

– az okok elemzésével, a következmények kezelésével, a tanulságok levonásával és hasznosításával kapcsolatosak.

Például, ha valaki

– nem helyesen veszi figyelembe a viselkedési lehetőségeket (pl. lényeges lehetőségeket nem vesz figyelembe, nemlétező lehetőségeket létezőként kezel),

– nem helyesen értékeli a lehetőségeket (pl. előnyösnek minősít hátrányos, vagy nem létező lehetőségeket, hátrányosnak minősít előnyös lehetőségeket),

– a lehetőségek közül való választásnál nem egy legértékesebb (viselkedési) lehetőséget választ,

– ha jól választott, nem valósítja meg a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget, sőt esetleg meg sem kezdi a megvalósítását,

– nem végez ellenőrzéseket, vagy ha végez, nem minden szükséges területen, szempontból és módon végzi.

Például, ha valaki

– nem helyesen állapítja meg, hogy életében, feladataiban miknek és mi szerepe van vagy lehet (pl. lényeges tényezőt nem vesz figyelembe, lényegtelen vagy nem létező tényezőt fontosként kezel),

– nem helyesen veszi figyelembe a fontos szerepű tényezők jellemzőit, tulajdonságait (pl. fontos tulajdonságot nem vesz figyelembe, lényegtelen vagy nem létező tulajdonságot fontosként kezel),

– nem helyesen veszi figyelembe a kapcsolatokat, összefüggéseket, viszonyokat, vonatkozásokat (pl. fontos kapcsolatokat nem vesz figyelembe, lényegtelen vagy nem létező kapcsolatokat fontosként kezel),

– nem helyesen kezeli, azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet (pl. fontos helyzeteket nem vesz figyelembe, lényegtelen vagy nem létező helyzeteket fontosként kezel),

– nem helyesen veszi figyelembe, nem így használja, azokat a műveleteket és műveletvégzőket amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet (pl. elavult eszközöket, módszereket használ, korszerű eszközöket rosszul használ),

– nem helyesen veszi figyelembe, nem így kezeli, azokat a folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet (pl. nem veszi figyelembe, hogy a folyamatok lezajlásának ideje milyen tényezőktől mennyire függ).

Például, ha valaki

– nem vagy nem helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek, eszközök alakulását (pl. nem létező igényekkel és eszközökkel számol, lényegeseket figyelmen kívül hagy, nem számol azzal, hogy az igények is és a rendelkezésre álló eszközök is változhatnak),

– nem, vagy nem helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket, eszközöket és ezek alakulását (pl. nem használja ki a rendelkezésére álló eszközök által nyújtott lehetőségeket, egyes eszközöket túlértékel, a ténylegesnél nagyobb hatékonyságot tulajdonít nekik)

– nem, vagy nem helyesen tudatosítja és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében (pl. lemond értékesebbről valami értéktelenebb kedvéért, nem hajlandó lemondani egymást kizáró lehetőségek egyikéről sem és így egyik lehetőséget sem képes hasznosítani),

– nem a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása érdekében alakítja az igényeket és a lehetőségeket,

– nem, vagy nem helyesen gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről (pl. nem készít tervet, nem ellenőrzi a terv megvalósíthatóságát),

– nem, vagy nem helyesen gondoskodik a hozzávalókról (pl. a fontos dolgokra nem hagy elég időt, nem biztosít elég pénzt, energiát, figyelmet),

– nem, vagy nem helyesen gondoskodik a szükséges biztonságról (tartalékokról) (pl. kritikus esetekre nem gondoskodik megfelelő tartalékokról, gondoskodik ugyan tartalékokról, de hatékony felhasználásukat nem biztosítja, jelentéktelen veszélyekre való felkészülésre túl sokat fordít),

– nem, vagy nem helyesen kezeli a többleteket és a hiányokat, az eloszlásokat és elosztási igényeket (pl. nem helyesen oldja meg az elosztási feladatokat, nem veszi tekintetbe, hogy a legtöbb lényeges tényező az élet folyamataiban nem koncentráltan, hanem időben, térben és más jellemzők szerint eloszolva vesz részt),

– nem, vagy nem helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról és hasznosításáról (pl. még a legfontosabb jelenségek lehetséges okait és lehetséges okozatait sem gyűjtötte össze, nemcsak, hogy a hibákat nem elemezte, de a sikereket sem).

Katalizátorok és reaktorok

Hasznos szokott lenni, ha egy probléma megoldásával foglalkozva, hasonló problémák között is szétnézünk egy kicsit. Az ember intelligens viselkedése belső folyamataitól függ. De mitől függ például egy vegyi folyamat sikere? Mindenekelőtt attól, hogy a szükséges anyagok rendelkezésre állnak-e vagy sem. Aztán nélkülözhetetlen még egy kémiai reaktor, de legalább egy edény, amelyben a folyamatok lezajlanak, és katalizátorokra is szükség szokott lenni.

Az intelligencia érvényesüléséhez szükséges szellemi, értelmi anyagot a hibakatalógus révén összegyűjtöttük. Szükség van-e még másra is, olyan funkciókra pl. mint a katalizátoré vagy a reaktoré? Érdekes, hogy az intelligencia esetében is szükség van még másokra is, amik nagyon hasonlítanak a katalizátorra és a reaktorra.

A katalizátorok a lelki tényezők, a reaktor pedig a test, melynek nem megfelelő állapota akadályozhatja, sőt meghiúsíthatja az intelligencia érvényesülését.

Ezek után már következhetnek az intelligenciakövetelmények.

Intelligenciakritériumok

Az intelligens embertől elvárjuk a következőket.

– Helyesen veszi figyelembe a viselkedési lehetőségeket,

– helyesen értékeli a lehetőségeket,

– a lehetőségek közül való választásnál mindig egy legértékesebb (viselkedési) lehetőséget választ,

– ha jól választott, megvalósítja a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget, megkezdi a megvalósítást, és a munkát csak nyomós okkal hagyja abba,

– ellenőrzéseket végez minden szükséges területen, szempontból és módon.

 

– Helyesen állapítja meg, hogy életében, feladataiban miknek és mi szerepe van vagy lehet,

– helyesen veszi figyelembe a fontos szerepű tényezők jellemzőit, tulajdonságait,

– helyesen veszi figyelembe a kapcsolatokat, összefüggéseket, viszonyokat, vonatkozásokat,

– helyesen kezeli azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,

– helyesen veszi figyelembe, így használja, azokat a műveleteket és műveletvégzőket amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,

– helyesen veszi figyelembe, így kezeli, azokat a folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet.

 

– Helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek, eszközök alakulását,

– helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket, eszközöket és ezek alakulását,

– helyesen tudatosítja és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében,

– a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása érdekében alakítja az igényeket és a lehetőségeket,

– helyesen gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről,

– helyesen gondoskodik a hozzávalókról,

– helyesen gondoskodik a szükséges biztonságról (tartalékokról),

– helyesen kezeli a többleteket és a hiányokat, az eloszlásokat és elosztási igényeket,

– helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról és hasznosításáról.

És

– helyesen gondoskodik az intelligencia érvényesüléséhez megfelelő lelki állapotról és lelki működésről,

– helyesen gondoskodik az intelligencia érvényesüléséhez megfelelő testi állapotról és testi működésről.

Az intelligencia tanulása

Munkánk célja az intelligencia elevenné tétele, működésbe hozása. A következőkben ennek a tevékenységnek a konkrét lépéseiről lesz szó.

Alapkövetelmény, hogy sose veszítsük szem elől, hogy mikor is tarthatunk intelligensnek valakit (magunkat is). Ehhez meg kell tanulni kívülről mind a huszonkét intelligenciakritériumot.

Célszerű először a következő „vázat” megtanulni.

– Lehetőségfigyelembevétel

– Lehetőségértékelés

– Választás, döntés

– Megvalósítás

– Ellenőrzés

 

– Szereplők, szerepek (funkciók)

– Jellemzők, tulajdonságok, (jellemzés)

– Kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások

– Állapotok, helyzetek

– Műveletek, műveletvégzők

– Folyamatok

 

– Igény- és lehetőségalakulás

– Igény- és lehetőségalakulás értékelés

– Lemondástudatosítás és elfogadás

– Igény- és a lehetőségalakítás

– Előkészítés, felkészülés

– Hozzávalók

– Biztonság (tartalékok)

– Többlet és hiány, eloszlás, elosztás

– Ok, következmény, tanulság, hasznosítás

 

– Lelki tényezők

– Testi tényezők

A „címszavak” megtanulása után arról kell gondoskodnunk, hogy a intelligenciakövetelményeknek megfelelően viselkedjünk. Segít ebben, ha az egyes követelményekkel részletesebben is foglalkozunk. Ezt tesszük a következőkben.

A lelki tényezők

A lelki tényezőkkel kezdjük az intelligenciakritériumok végigelmélkedését. Ezután következnek a testi tényezők, majd a húsz értelmi tényező. Tartsuk állandóan szem előtt, hogy e tényezők egyben a legfontosabb sikertényezők is, és ezek tagadása, negációja, hiánya pedig a hibakatalógus.

Szoktassuk rá magunkat, hogy ha valamivel foglalkozunk, először gondoskodjunk a megfelelő lelkiállapotról. A megfelelő lelkiállapot nagyon fontos sikertényező. Ha valaki úgy foglalkozik valamivel, pl., hogy gátlások, félelmek vannak benne, akkor sokkal nagyobb az esélye a kudarcnak, mint amikor csak külső akadályokat kell legyőznie.

Ahhoz, hogy megfelelő lelkiállapotunk legyen, legtöbbször egy változási, újulási műveletet kell végrehajtani. Meg kell változtatni állapotunkat, egy új állapotba kell átalakulnunk. Ennek első lépése, hogy lássuk magunkat, amint ezt sikeresen megvalósítjuk. Anélkül, hogy tudná valaki, hogy mit kell tennie, nem várható tőle, hogy megtegye.

A legtöbb ember lelki állapotát az őt érő külső hatások határozzák meg. Emellett még a legtöbb ember általában bele is van ragadva egy lelkiállapotba, legtöbbször ugyanabba, és erről azt hiszi, hogy az ő maga, és mindig ebből indul ki. Az ilyen embernek nincs külön énfogalma és nincsenek fogalmai külön-külön a lelkiállapotokról, amik közül választhat, amiket alakíthat. Minden aktivitásuk önmagukból indul ki, és egyetlen célt szolgál, kielégíteni azt a kívánságösszességet, amit énjük jelent. „Én”-jük, és „önmaguk” azonban nem igazi énjük és önmaguk, hanem lelkiállapotuk, ami által meghatározott igények (és csak ezek) kielégítése az egyetlen és kizárólagos céljuk, másról még tudomást sem hajlandók venni.

Mindenekelőtt azt szükséges felismerni és megtanulni, hogy nem vagyunk azonosak lelkiállapotainkkal. Külön valami az ember, és a lelkiállapotok. Az én lehetséges lelkiállapotaim nem én vagyok, választhatok közülük, elfogadhatom egyiket, másikat, azonosulhatok velük.

Aztán pedig ki lehet indulni magunkból, abból, amiről azt hisszük, hogy mi vagyunk, korlátozva mindent ennek a céljaira, és ki lehet indulni a valóságból, az igazságból, és az ebből levezethető célokból is. Ez utóbbi életvezetésben is kulcsszerepe van az énnek, de egészen máshogyan, mint az előző esetben. Először is az én nincs beleragadva semmilyen lelkiállapotba, hanem szabadon választja meg a legmegfelelőbbet. Az első esetben az egyén számára a cél az énje és igényei (amiket énnek tart, és annak igényei) és minden más, az egész mindenség, annak minden szereplője, az igazság, a rend stb. pedig eszköz, amit céljaira igyekszik felhasználni. A második esetben az egyén számára a cél az igazság, és minden más (saját énje, saját személye is!) eszköz az igazság céljai elérésére, és az egyén mindent (saját magát is!) ezekre a célokra használ fel.

Természetes, hogy mindenki mindig kiindul valamiből (saját magából és választott céljaiból). Az emberi életvezetések közötti legnagyobb különbség abban van, hogy ki mit tekint alap-énjének, és mi énjének a viszonya a világhoz, és mik az alap-céljai.

Be kell gyakorolnunk a változási újulási műveletet. Újból és újból meg kell újítani, meg kell változtatni magunkat, megfelelővé kell alakítani felfogásunkat, állapotunkat. Ehhez gyakorolni kell, hogy mindig a megfelelő lelkiállapotba hozzuk magunkat. Tehát a nem megfelelő lelkiállapot megszüntetését, az ettől való elszakadást is gyakorolni kell. Ez az elszakadás gyakran lemondást sőt hősiességet kíván az egyéntől. (Vannak beszűkült tudatú emberek, akik olyan erősen tapadnak pl. egy fagylalthoz, hogy a teljes elszakadás náluk valóban hősies tett. A fagylalt „megsemmisítése”, semminek vétele náluk önfeláldozással egyenértékű, mert a fagylalt(élvezet) énjükké vált, énjük él általa. A fagylalttól való elszakadás az életből a semmibe való ugrást jelenti. Ehhez pedig haláltmegvető bátorság kell.)

Minden jónak az első akadálya az szokott lenni, hogy nem hisszük igazán és teljesen, hogy az lehetséges. (Ez a beragadt állapotoknak is gyakori jellemzője, más gátlások mellett.)

Ha valaki nem hiszi, hogy valami jó sikerülhet, annak két leggyakoribb oka a következő. Az első a számító pesszimizmus. A számító pesszimista mindig a rosszabb lehetőségről beszél, annak bekövetkeztét jósolja. Ha mégis a jó következik be, akkor sebaj, elkönyvelheti a kellemes meglepetést, ha viszont a rossz következik be, akkor azt a diadalt könyveli el, hogy neki lett igaza („Ugye megmondtam?!).

Van azonban, hogy valaki tényleg nem hiszi, hogy valami jó lehetséges. Ilyenkor két eset fordulhat elő. Az, hogy az ő hite reális, és az, hogy nem reális. Sok gyerek nem hiszi, hogy jó jegyet kaphat az iskolában. Ez általában nem reális, és belső rendcsinálással fel kell számolni. El kell érni, hogy higgyen a sikerben. Persze, ha egy gyerek azért hiszi, hogy nem kaphat jó jegyet, mert otthon sosem hagyják tanulni, az más eset, ilyenkor nem az ő (reális) hitével, hanem a körülményekkel kell foglalkozni.

Ha valaki serényen dolgozik valamin, ott mindig megtalálható az élénk hit. A hit nemléte azonban nem jelenti az ellenkező hit létét. Ha valaki nem hisz a sikerben, nem azt jelenti, hogy a kudarcban hisz. Közöny és az érdeklődés hiánya vagy más baj is lehet a dolgok mögött.

Ha valaki nem hisz a sikerben, akkor nem mindig az ellenkező hit kierőltetése a jó út; ha eddig nem hitte valaminek a sikerét, ezután majd hiszi. Van, hogy a kierőltetés az egyetlen út, de általában a közvetett utak jobbak.

Így pl. gondoskodni róla, hogy :

– legyen kedve hozzá,

– érdekelje,

– lássa értelmét,

– lássa előnyeit,

– örüljön neki,

– vegye komolyan,

– figyeljen rá,

– szeresse,

– legyen hozzá bátorsága, ne féljen,

– tartsa jónak, sőt a lehetőségekhez képest legjobbnak,

– tartsa fontosnak, sőt legfontosabbnak (ne gondolja, hogy inkább mást kellene csinálnia),

– ne siessen annyira,

– legyen nyugodt, ne nyugtalankodjon,

– legyen a helyén (lelki és fizikai értelemben),

– legyen éber(ebb),

– legyen összeszedett (lélekjelenlét),

– legyen ideje (szánjon időt) minden fontos lelki „hozzávalóra",

– vegye kézbe a dolgokat, irányítsa (helyesen!) a hitét, szeretetét, lemondását, elhatározását, akaratát, megelégedettségét, tudatát, képzeletét.

Ha ez sikerül, akkor már biztos, hogy hittel csinálja, ami javát szolgálja.

A legtöbb embernél eleve el van döntve, hogy mire mennyi időt, figyelmet stb. szán. Ez gyakran még a feladat megértésére sem elegendő, így aztán az ilyen ember élete örökös harc a kudarc nyilvánvalóvá válásának megakadályozására. (Feladatmegoldásaik általában sikertelenek, hiszen még a feladat megértésére elegendő időről sem gondoskodnak.)

Egyes embereknél más eleve eldöntött, egyszer s mindenkorra „lerendezett" dolgok is előfordulnak. Pl., hogy milyen a szerelem, a boldogság, stb. És ha valami nem olyan, mint a sablonjuk, akkor vagy megzavarodnak és nem tudnak mit kezdeni vele, vagy semmibeveszik, vagy elkeserednek, vagy dühödten nekiesnek annak, aki olyat mer csinálni, ami nem illik bele sablonrendszerükbe.

Az sem ritka, amikor valakinél eleve el van döntve a kudarc, mert valami régi bűne miatt kudarccal bünteti magát, hiszen ő nem érdemli meg a sikert, nem engedi meg magának a siker által okozott örömöt, vagy a kudarccal más örömét akarja meggátolni. (Pl. a gyerek saját rossz iskolai eredményével bünteti szüleit, akik nem vették meg neki amit kívánt.) Az ilyen esetek azonban már alapos „gyógyításra szorulnak"...

Az eleve eldöntött dolgok mellett foglalkozni kell a viselkedést meghatározó egyéb tényezőkkel is. Legfőképp a világképpel, világmodellel. Azzal, hogy az egyén szerint milyen is a világ folyásának rendje. Aztán pedig azokkal a döntésekkel, álláspontokkal, amik az egyén céljait, viselkedését alakítják.

Ideális lenne, hogy mindenki minden helyzetet problémahelyzetként kezelne, és mindent tudományosan (azaz gondolkodás révén, értelmesen) igyekezne megoldani. Az általános gyakorlat azonban az, hogy még a helyzet sem tudatosodik az egyénben, nincs helyzetfogalma és helyzetkezelés fogalma sem. Az pedig, hogy mindennek van tudománya, mindent lehet tudományosan (azaz gondolkodás révén, értelmesen) kezelni, és ez az egyetlen helyes lehetőség, végképp idegen a legtöbb embertől. (Azt hiszik, hogy a tudományos kezelés megnehezíti a dolgokat, pedig a tudományos út a legkényelmesebb, feltéve, ha igazi tudományról van szó.)

Az egyén viselkedésének vannak axiómái és sablonjai. Ezek között van, hogy mit szeret, mit gyűlöl, (szeret-e gyűlöl-e igazán valamit), mit hisz, mit nem, stb. Érdekes az egyéni viselkedésből megpróbálni kielemezni, hogy mik az axiómák és az alapsablonok. Széles körben megfigyelhető pl. az a viselkedés, hogy valaki szilárdan reménykedik nyilvánvalóan logika ellenes dolgokban. Hite szerint minden az ő akaratától függ. Ha erősen akarja, még a kétszer kettő 5 is lehet.

Az értékrend is az axiómák közé tartozik, ha van. Értékelési rendje azonban mindenkinek van. Milyen szempontokat használ az értékelésben és ezeket milyen sorrendben, milyen súllyal veszi sorra. Egy szép példája a hibás belső működésnek a következő. Valaki valamiben elérte az elérhető legjobbat. Egy pillanatig örül is neki, aztán arra gondol, hogy hátha van az általa elértnél jobb is. Aztán kezdi unni (a legjobbat!), végül eldobja és nekiindul keresni (maga sem tudja mit). Teszi ezt ahelyett, hogy eszére hallgatna, nem akarna a póznán a pózna tetejénél is feljebb mászni, nem elégedetlenkedne, és örülne a legjobb helyzetnek. Ez a gyakori példa is jól mutatja, hogy az ember belső működésének hibás voltát. Az olyan tényezők, amiknek együtt kellene működni, nem működnek együtt, olyanok pedig, amiknek egymástól függetlenül kellene működniük, szorosan össze vannak láncolva. Az a tény, hogy valaki elérte a legjobbat, együtt kellene járnia azzal, hogy nem elégedetlenkedik, nem kíván a maximumnál többet, örül neki, hiszi is azt, ami az igazság stb. Ez csak ritkán fordul elő. Annak a megítélése pedig, hogy valami a legjobb, és valami új és érdekes, egymástól függetlenül kellene, hogy történjen. Ez is csak ritkán fordul elő. Gyakori viszont, hogy ha valami nem csiklandós újdonság, háttérbe szorítják, sőt figyelembe sem veszik, még akkor is, ha az abszolút legjobbról van szó. (Komikus példája ennek, amikor az ember elégedetlen lévén Istennel - azzal a képpel, amiről azt hiszi, hogy Isten - valami jobbat keres az abszolút legjobbnál.)

A hit, a szeretet, az akarat, a megelégedettség stb. harmonikus működésének hiánya miatt rendszeresen foglalkoznunk kell azzal, hogy ezeket helyre igazítsuk, egymással való összhangját biztosítsuk.

Csak így tudjuk biztosítani, hogy legalább a fontos dolgok bensőnkben mindig „le legyenek rendezve", hogy legalább a fontos viszonyok helyesek legyenek. (Konkrétan pl., a hit, ítélet, akarat, szeretet, megelégedettség.)

Sok problémát okoznak a fogalmak. Vannak nagyon fontos létezők, amiknek még nevük sincs. Vannak amiknek csak nevük van, maguk nem is létezhetnek. Érdekes kérdés az un. „istenfogalom”. Lehet az embernek Istenről fogalma? Fogalmunk csak olyanról lehet, aminek lényegét meg tudjuk ragadni, át tudjuk látni, és ezáltal értelmi szinten urai vagyunk. Biztosan lehet viszont fogalmunk az ember és Isten egyes viszonyairól. (Számunkra ezek a fontosak.)

Nagyon hasznos szem előtt tartanunk az intelligencia és a jókedély közti összefüggést. A jókedély nagyrészt intelligencia kérdése. Az intelligencia hat a kedélyre. A jókedély hat az intelligencia érvényesülésére. (A jókedélyt sose tévesszük össze a jó hangulattal, se a léha vihogással, se a felelőtlen szórakozással!)

Mik a belső, lelki sikertényezők? Aki valamit sikeresen végez, arról általában megállapíthatjuk, hogy

– kedve van hozzá,

– érdekli,

– látja értelmét,

– látja előnyeit,

– örül neki,

– komolyan veszi,

– figyel rá,

– szereti,

– van hozzá bátorsága, nem fél,

– jónak, sőt a lehetőségekhez képest legjobbnak tartja,

– fontosnak, sőt legfontosabbnak tartja (nem gondolja, hogy inkább mást kellene csinálnia),

– nem igyekszik minél hamarabb túl lenni rajta, nem kapkod,

– nyugodt, nem nyugtalankodik,

– helyén van (lelki és fizikai értelemben),

– éber, nem kába,

– összeszedett (lélekjelenlét),

– van ideje (szán időt) minden fontos lelki „hozzávalóra”,

– kézben tartja a dolgokat, (helyesen) irányítja a hitét, szeretetét, lemondását, elhatározását, akaratát, megelégedettségét, tudatát, képzeletét.

Ezekről kell tehát gondoskodnunk. Ilyen lelkiállapotot kell létrehozni.

Ehhez általában meg kell változtatni nem megfelelő állapotunkat, át kell lépni a megfelelő állapotba. Ennek művelete a változtatás. Nagyon fontos, hogy nem minden változtatásnál lehet mindig mindenre figyelni, mindennel foglalkozni, mindenre kíváncsinak lenni. Ha pl. a figyelést akarjuk megváltoztatni, x helyett y-ra akarunk figyelni, ez nem valósítható meg úgy, hogy mindenre, pl. x-re is figyelünk, hiszen célunk volt, hogy x-re ne figyeljünk.

Azért is nehéz lehet egyik állapotból egy másikba lépni, mert ragaszkodunk valamihez, ami ott tart, ragaszkodunk valamihez, amit az előző állapot biztosít számunkra, az új állapot pedig nem.

Vannak olyan elérési, megvalósítási műveletek, amelyekben az elérés művelet mellett lemondási, elszakadási műveletekre is nélkülözhetetlen szükség van. Van olyan, hogy valami csak úgy érhető el, hogy valami más számára meghalunk, valami más (örökre) elveszik számunkra, valami mástól örökre el kell válnunk. Ez a művelet nem mindig könnyű, gyakorolni kell.

Sok kudarc oka az, hogy egynek tekintünk és egyként kezelünk különböző dolgokat, lényegében azonos dolgokat pedig lényegében különbözőknek veszünk és lényegében különbözőként kezelünk. Van amikor le kell választani dolgokat másokról, szét kell választani dolgokat egymástól, máskor meg egyesíteni kell dolgokat egymással és együtt kell kezelni. (A leválasztás és az összekapcsolás sikeres elvégzése érdekében szoktassuk rá magunkat, hogy tudatosan keressük, hogy nincsenek-e valamik helytelenül összekapcsolva (egyformán kezelve), vagy helytelenül külön választva (eltérően kezelve).

A sportokban közismert a bemelegítés hasznos volta.

Tagjaink mozgatása helyzetek, állapotok egymásutánját jelenti. A testi helyzetek változtatásával, kezünk lábunk ilyen-olyan állapotba hozásával analóg a lelki állapotok váltogatása, belső világunk tényezőinek ilyen olyan helyzetbe, állapotba hozása. Nemcsak kezünket lábunkat (mozgási szerveinket) hozhatjuk ilyen vagy olyan állapotba, hanem hitünket, szeretetünket, érdeklődésünket (lelki képességeinket, „szerveinket”) is.

Hasznos, ha megjegyezzük ezt az analógiát, amely

ilyen-olyan külső testi helyzetek (állapotok) és

ilyen-olyan belső helyzetek (állapotok)

előidézése között fennáll.

Ebben a felfogásban végezzük a következő „lelki bemelegítő tornát”!

Pl. ahogyan kinyújtom vagy leeresztem a karomat, úgy a szeretés állapotába hozom magamat. Megfigyelem, hogy milyen ez.

Kilépek az előző állapotból, elhagyom az előző állapotot, semmivé teszem az előzőt és megteremtem, létrehozom az újat, teljesen átadom magamat az újnak, teljesen ebben élek.

Ez nem mindig sikerül, mert figyelemmel akarjuk kísérni a folyamatot. Ez csak úgy megy, hogy az előző állapot is benne marad a tudatban, így pedig lehetetlenné lesz a teljes elszakadás. Ha figyelünk rá, hogy mitől akarunk elszakadni az elszakadás teljesen nem sikerülhet.

Folytassuk a példákat! Jó például, ha valaki áldozatkész, bátor, becsületes...

Úgy, ahogyan most előre hajolok, most hátra hajtom a fejemet...

Természetesen nem maradunk ugyanabban az állapotban, bármikor megváltoztathatjuk helyzetünket, de nem árt, ha egy kicsit egy-egy állapotban tartjuk magunkat, megfigyelve annak hatásait.

Megfigyelhetjük, hogy nem egyformán könnyű az egyik lelkiállapotból egy másikba lépni. (A test állapotaira ugyanez igaz.)

A szeretés állapota különlegesen jó arra, hogy legkönnyebb bele jutni és legkönnyebb rajta keresztül egy másikba jutni. (Valószínűleg azért, mert a szeretés a legösszeszedettebb lelkiállapot, az én ilyenkor mindent elenged, így ez az állapot felszabadít.)

Ha valaki felsorolná az összes szépet és jót, magára vonatkoztatva, legalább is önámítónak tartanánk. (Okos vagyok, ügyes vagyok, szép vagyok, erős vagyok, jó vagyok, bátor vagyok...)

Nem önámítás viszont a következő gyakorlat. Sorravesszük a jó lelkiállapotokat, teljes beleéléssel ízlelgetve,

Most áldozatkész vagyok ... Most bátor vagyok ... Most becsületes vagyok ...

Ismételjük, ez nem önámítás, hiszen a szóbanforgó állapotot csak egy pillanatra állítjuk, mint ameddig egy tornahelyzetet fenntartunk.

Tehát

Most éppen áldozatkész vagyok ...

Mi is ez? Nagyon jó ez, miért ne lehetnék máskor is?

Most éppen bátor (de nem felelőtlenül vakmerő) vagyok ...

Mi is ez? Nagyon jó ez, miért ne lehetnék máskor is?

Most éppen becsületes vagyok ...

Mi is ez? Nagyon jó ez, miért ne lehetnék máskor is?

 

Végezzük el a gyakorlatot a következő listával! Természetesen nem kell egy alkalommal elvégezni az egész feladatot.

– áldozatkész,

– bátor (de nem felelőtlenül vakmerő),

– becsületes,

– belátó,

– békés,

– boldog,

– bölcs,

– derűs,

– egyenes,

– egységes,

– elégedett,

– elfogulatlan,

– előrelátó,

– erkölcsös,

– erőshitű,

– éber,

– értelmesen élő,

– „észretért” (levonta kudarcaiból a helyes következtetéseket,   és teljes odaadással, elszántsággal éli a helyes életet),

– fejlődő,

– felelősségtudó,

– felszabadult,

– figyelmes,

– gondos,

– gondolkodó,

– hálásszívű,

– haza- és közösségszerető,

– helyét, hivatását megtalált,

– helyes tudatú,

– helyén levő (fizikailag és lelkileg mindig ott van ahol helyes,   nem kujtorog, kóvályog ide-oda),

– hősies,

– hűséges,

– igaz,

– irgalmas,

– jó,

– jóindulatú,

– jókedélyű,

– jóra elszánt,

– készséges,

– kitartó,

– komoly,

– lelkiismeretes,

– lendületes,

– lényeglátó,

– magáratalált,

– megbocsátó,

– megfontolt,

– mélyérzésű,

– munkaszerető,

– nagyvonalú,

– nyugodt,

– okos,

– önfegyelmező,

– örömteli,

– összeszedett,

– pontos,

– rendezett,

– rendszerető,

– segítőkész,

– serény,

– szerény (de nem szolgalelkű),

– szeretetteljes,

– szorgalmas,

– takarékos,

– tanuló beállítottságú (nem tekinti magát befejezettnek, állandóan   gyakorol, fejleszti magát),

– tiszta,

– transzcendens értékeket tisztelő, szerető,

– türelmes,

stb.

Figyeljük meg magunkat a gyakorlat után! Felszabadultabbak, frissebbek leszünk.

Ezek a gyakorlatok azért fontosak, mert az intelligencia érvényesülés akadályai túlnyomórészt lelkiek. Ha a lelki működés rendben van, még egy közepes intelligenciájú személy is kiemelkedő teljesítményre képes.

Sokan tapasztalták már másokon is, magukon is, hogy életük folyamán egyszer-kétszer „megtáltosodtak”. Ennek persze örültek, csodálkoztak rajta, élvezték, és ezzel el is volt intézve a dolog. Pedig érdemes lett volna kutatni az okokat is. Ha ezt megtették volna, rájöttek volna, hogy az ok az volt, hogy egy rövid ideig felszabadultak szellemi értelmi képességeik, amiket a belső problémák, visszásságok foglalkoztattak, foglaltak le, kötöttek gúzsba, tartottak bénaságban.

Ezek a gyakorlatok ezt a felszabadultságot segítik elő.

Mik ártanak az intelligencia érvényesülésének?

Természetesen a „lelki tornában” a negatív tényezőket is célszerű sorra venni.

Nyelvünkben (pszichológiánkban) nincs pontos megfeleltetés a jók hiánya és a rosszak között, a rosszak hiánya, tagadása és a jók között. Az elemzés e téren még nem sokra jutott. A kémiai elemekhez hasonló építőelemek, alapműveletek, alapfunkciók stb. a lélek világában még nincsenek kielemezve. Még az is kérdéses, hogy vannak-e ilyenek, lehetséges-e ilyen felépítés? (Valószínűleg igen.)

Végezzük el a következő bemelegítő gyakorlatokat is!

Semmi közöm sincs az aggodalomhoz,

Semmi közöm sincs az álnoksághoz,

Semmi közöm sincs a bosszúálláshoz,

Stb.

Ha ezektől függetlenek vagyunk, nemcsak, hogy nem szennyeznek minket, hanem mivel ez mind teher is, akkor ezek nem terhelnek minket,  nem akadályoznak, nem viszik az energiánkat, szabadabban mozgunk, intelligenciánk is szabadon érvényesül.

A helyes életvezetésben mindig egyidejűleg kell figyelni azokra is, amiket el akarunk érni, de azokra is, amiket el akarunk kerülni. Intelligenciánk érvényesülését gátló olyan állapotokat, mint például a következők, kerülnünk kell.

Ezekre vonatkozóan végezzük el a bemelegítő gyakorlat a következő intelligenciaérvényesülést gátló tényezőkre!

– aggodalom,

– álnokság,

– bosszú(vágy),

– dicsekvés,

– gőg,

– gyűlölet,

– elégedetlenkedés,

– elkeseredettség,

– fegyelmezetlenség,

– felelőtlenség,

– felületesség,

– feszültség,

– fékevesztettség,

– félelem,

– féltékenység,

– fukarság,

– gyávaság,

– harag,

– ingerültség,

– irigység,

– kapkodás,

– kábaság,

– keserűség,

– kettőslelkűség,

– kicsinyesség,

– kiszolgáltatottság,

– lehangoltság, kedvetlenség

– léhaság,

– megosztottság,

– nyugtalankodás,

– önállótlanság,

– önimádat,

– önmarcangolás,

– önsajnálat,

– önzés,

– pazarlás,

– piszkosság,

– rendetlenség,

– restség,

– rosszkedv,

– sóvárgás,

– szeretetlenség,

– szertelenség,

– szétszórtság,

– szomorúság,

– szorongás,

– tehetetlenkedés,

– tohonyaság,

– türelmetlenség

stb.

(A listák végén az stb. azt jelenti, hogy nem valami zárt rendszerről van szó, a listák szabadon kiegészíthetők.)

Minden tevékenység gazdálkodás a rendelkezésre álló eszközökkel, irányítása azoknak a folyamatoknak, amelyekre befolyásunk lehet. Így gazdálkodás a tanulás is.

Minden gazdálkodás, irányítás egyben működés, viselkedés is, és minden működés, viselkedés egyben gazdálkodás, irányítás is. Minden gazdálkodás térbeli és időbeli mozgatási, elhelyezési, elosztási, alakítási folyamat. A folyamat, előbbi és utóbbi események, részfolyamatok (egymástól nem független) rendszere. Ésszerűtlen dolog reménykedni valaminek a sikerében, ha nincs biztosítva minden nélkülözhetetlen „hozzávaló”. A folyamatokban mindennek megvannak az okai, és következményei is. Az gazdálkodik, irányít helyesen, aki nemcsak gondosan elemzi az okokat és az előzményeket, hanem felkészül minden következmény biztonságos kezelésére is. A gyakran használt, fontos recepteket hasznos kívülről is megtanulni. Erre a célra nagyon előnyös a lényeg megragadását elősegítő fogalmak, szavak kiválasztása és ismétlése (ez is egy jó módszer!).

A testi tényezők

Természetesen  az intelligencia érvényesüléséhez megfelelő testi állapotról és testi működésről is gondoskodni kell. Ehhez szükség van a következőkre.

– Gondoskodni a jó testi állapotról

– Lehetőleg kerülni a zavaró tényezőket

– Gondozni az egészséget

A jó testi állapotról való gondoskodásba olyanok tartoznak mint pl.

– helyes testtartás

– helyes lélegzés

– felesleges izomfeszültségek kerülése

– megfelelő időnkénti lazítás, mozgás

– megfelelő időnkénti megfelelő táplálék és folyadékfelvétel

– megfelelő időnkénti ürítés

– megfelelő időnkénti tisztálkodás

– megfelelő hőmérséklet

– megfelelő megvilágítás

Az intelligencia érvényesülését zavaró fizikai tényezők pl.:

– éhség

– szomjúság

– fájdalom

– álmosság

– fáradtság

– nem megfelelő erőnlét

– fázás

– melege van

– zaj

– huzat

– alkalmatlan bútor

– rosszul elhelyezett munkaeszköz

– nem megfelelő világítás

– elhasznált levegő

Az egészség gondozása minimum a következőkből áll,

– túlerőltetés kerülése

– túlfáradás kerülése

– megfelelő mennyiségű, minőségű, gyakoriságú pihenés

– megfelelő mennyiségű, minőségű, gyakoriságú alvás

– megfelelő mennyiségű, minőségű, gyakoriságú táplálékfelvétel

– mértéktelen evés, ivás kerülése

– gyors evés, ivás kerülése

– megfelelő mennyiségű, minőségű, gyakoriságú mozgás

– megfelelő mennyiségű, minőségű, gyakoriságú feszültségoldás

– megfelelő testápolás

– megfelelő tisztálkodás

– szeretettel, odafigyeléssel gondoskodni a testről, de nem kényeztetni

A testi tényezők után az értelmi tényezőkkel foglalkozunk.

A viselkedési lehetőségek áttekintése

Minden pillanatban választás előtt állunk, minden pillanatban döntési helyzetben vagyunk. Meg kell határoznunk, hogy hogyan viselkedjünk a következő pillanatban, órában stb. Kár származhat belőle, ha valami olyan lehetőségről nem tudunk, amivel számolnunk kellene. Az ilyen kár nem ritka. Egyes lehetőségeket az emberek titkolnak el egymás elől, más lehetőségeket azonban mindenki észrevehetne, ha nem rohanna vagy nem lenne felületes.

Mit kell tennünk? A legfontosabb, hogy mindig biztosítsunk időt és figyelmet arra, hogy elfogulatlanul megvizsgáljuk, milyen lehetőségek vannak egyáltalán, mit is tehetünk, hogyan viselkedhetünk egyáltalán. Az elfogulatlanság nagyon fontos. Először csak azzal foglalkozzunk – nagyon higgadtan –, hogy milyen lehetőségek vannak. Sokan azonnal minősítik a lehetőségeket. Mihelyt a tudatukba kerül egy lehetőség (vagy bármi más), azonnal állást foglalnak vele kapcsolatban, és az így kialakult érzelmi állapotuk befolyásolja őket abban, hogy minden lehetőséget felismerjenek vagy figyelembe vegyenek.

Vannak (elég sokan vannak ilyenek) akik, azzal nyilvánítják ki és tartják környezetük tudatában mindenek felett állásukat, hogy minden és mindenki feletti úrként ítélkeznek, állandóan mindenről és mindenkiről sommás ítéletet mondanak. Ezek idővel annyira megszokják az automatikus ítélkezést, hogy képtelenekké válnak ítélkezés nélkül bármit is csinálni. Így aztán a saját rögtönítélő módon hozott ítéletük mindenütt jelen van, és befolyásolja viselkedésüket, ezáltal pedig képtelenné válnak nemcsak az elfogulatlan ítéletre, hanem már arra is, hogy a lehetőségeket összegyűjtsék, ami pedig az elfogulatlan ítélethez nélkülözhetetlen lenne.

Fontos sikertényezők:

– elegendő időt biztosítani

– elegendő figyelmet biztosítani

– biztosítani az elfogulatlanságot

A lehetőségek értékelése

Választani nyilvánvalóan a lehetőségek közül kell. Gyakori hiba mégis, hogy sokan nem létező lehetőséget választanak. Ennek kiküszöbölése érdekében a lehetőségek értékelésének első szempontja az kell, hogy legyen, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeket, hogy léteznek-e ill. létezhetnek-e egyáltalán. Utána egy nagyon érdekes lépés következik. Vissza kell térni az előző lépéshez, és meg kell vizsgálnunk, hogy milyen értékelési szempontok létezhetnek, ezután ezeknek a szempontoknak az értékelését elvégezve, ki kell választanunk, hogy milyen szempontok szerint fogjuk értékelni a viselkedési lehetőségeket. Ezután el kell végezni azoknak a lehetőségeknek az értékelését, amelyek érdekesek lehetnek. (Ezek kiválasztásához természetesen előzőleg gondoskodni kell megfelelő szempontokról.) Az érdektelen lehetőségek értékelése nem mindig felesleges idő- és energiapocsékolás; előfordulhat hogy az ilyen értékelés révén máskor és másutt használható értékes információhoz jutunk.

A sikeres értékeléshez természetesen szükség van jó értékelési módszerre is. Ehhez megint csak az kell, hogy áttekintsük az ilyen eljárásokat és megfelelő szempontok szerint válasszunk közülük. Ha kiderül, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő értékelő, minősítő eljárás, akkor nekünk kell szerkesztenünk ilyet, vagy be kell érnünk rosszabb minőségű, pontatlanabb, megbízhatatlanabb értékeléssel.

Fontos sikertényezők:

– legyenek jó értékelési szempontok

– legyenek jó értékelési módszerek

Választás a lehetőségek közül

Ha már rendelkezésre állnak a lehetőségek, és értékeltük is azokat, akkor csak választanunk kell. Nyilván mindig egy legjobb lehetőséget kell választani. Ez természetes. De mit csináljunk, ha több egyformán megfelelő legjobb lehetőség is kínálkozik. Ilyenkor vagy önkényesen, például sorshúzással választunk, vagy bővítjük a bírálati szempontok körét.

Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok esetben a döntések szoros kapcsolatban állnak egymással, sőt az értékelési szempontokkal és az értékelési eljárásokkal is. Van példa erre a statisztikai minőségellenőrzésben is, amikor egy gyártó sorról lekerülő tömegtermék elfogadhatóságáról döntenek változó időnként végzett többszörös mintavétel alapján.

Tudnunk kell, hogy teljesen és kifogástalanul megalapozott döntésekre csak nagyon egyszerű helyzetekben vagyunk képesek. A legtöbb esetben vagy pénz, vagy idő, vagy információ, vagy tudás hiányzik, de dönteni kénytelenek vagyunk. Ilyenkor egyszerre kell az eszünkre és a lelkiismeretünkre hallgatni. A kritikus döntések halogatása éppoly hiba lehet, mint a hebehurgya döntések halmozása.

Fontos sikertényezők:

– ismerni a döntés jellemzőit (mennyire megalapozott, mekkora „a kockázat”, milyen kihatásai lehetnek stb.)

A megvalósítás

A kiválasztott viselkedési lehetőséget meg kell valósítani. Előfordulhat azonban, hogy mire a megvalósításra kerül sor, kiderül, hogy annyira megváltoztak a körülmények, a célok stb., hogy már más lenne a leghelyesebb viselkedés. Ez „menet közben” is előfordulhat. Ez egy újabb döntési kényszer elé állít minket.

Fontos sikertényezők:

– Ne csak egymástól elszigetelt döntésekben, hanem folyamatokban is gondolkozzunk!

– Alakítsuk ki a saját változásirányítási, változáslebonyolítási rendszerünket, és állandóan fejlesszük is ezt!

Az ellenőrzés

A hiba, a tévedés az emberi élet egyik főszereplője.

Sok ember egyáltalán nem végez ellenőrzéseket, és ha hibájára figyelmeztetik, fel van háborodva, meg van sértve, és a sértést megtorolja. Mások, akik szintén nem ellenőrzik magukat, produktumaikat, nem sértődnek meg, és ki is javítják a hibát, csupán más kárára takarékoskodnak az ellenőrzéssel. („Minek ellenőrizni, ha reklamálnak, majd kijavítjuk a hibát.”)

Az ellenőrzés tudatos megnehezítése sem ritka jelenség, manapság már kezd általánossá válni.

Sokan úgy kezelik az ellenőrzést, mint egy szükséges rosszat. Kevesen tudják, hogy sok kiemelkedő teljesítmény elsősorban a jól végzett ellenőrzésnek köszönhető, és csak ezután más tevékenységeknek. Meglepő, hogy ez még azokban sem mindig tudatosodik, akik a kiemelkedő teljesítményt nyújtják vagy nyújtották.

Fontos sikertényezők:

– minden szükséges területen kell ellenőrizni

– minden szükséges szempontból kell ellenőrizni

– minden szükséges módon kell ellenőrizni

– a szükséges gyakorisággal, esetleg folytonosan kell ellenőrizni

– legyenek jó ellenőrzési módszereink

– szem előtt tartani, hogy mindennek van minősége és ez nagymértékben függ az ellenőrzéstől, az ellenőrzés minőségétől

– tisztában lenni azzal, hogy hol mennyire fontos az ellenőrzés

Szereplők és szerepek (funkciók)

A gondolkodás során a legfontosabb, hogy bármivel van is dolgunk, tisztában legyünk vele, hogy

– annak mikben mi szerepe van, és

– abban miknek mi szerepe van.

(Miktől és hogyan függ pl. egy munkahely hőmérséklete, és mik és hogyan függenek ettől a hőmérséklettől? Miktől és hogyan függ pl. pillanatnyi munkánk minősége, és mik és hogyan függenek ettől a minőségtől? Miktől és hogyan függ pl. az oktatás minősége, és mik és hogyan függenek ettől a minőségtől?)

A gondolkodás sikeressége döntő módon függ attól, hogy meg tudjuk-e állapítani, hogy mik a lényeges szereplők, és ezek szerepe micsoda.

Fontos sikertényezők:

– tudni, hogy miknek van fontos szerepe

– ismerni a fontos szereplők szerepét (funkcióját)

Tulajdonságok, jellemzők, jellemzés

Semmi sincs a világban, ami ne tulajdonságai (jellemzői) révén hatna (ránk), és aminek a kezelése ne tulajdonságai (jellemzői) szerint történne. Ezért lényeges a tulajdonságok (jellemzők) ismerete. A fizikai világban nem szokott előfordulni, hogy egy fémdarab nem veszi észre pl. az őt érő hősugárzást. Az emberek között azonban nem ritka az ilyesmi. A helyes jellemzés és a törvényszerű reakció másutt automatikus, az embernél azonban gyakran hiányos és hibás.

Célszerű gyakorolni a jellemzést, először egy-egy egyszerű sorozatot használva, pl. színe, szaga, súlya, ára, tartóssága, keménysége, intelligenciája stb., majd pedig úgy, hogy a jellemezendőnek a feladat szempontjából legfontosabb tulajdonságait emeljük ki. (Figyelem! A tulajdonságok száma problematikus fogalom. Egy tulajdonság fontossága pedig függ a helyzettől és a feladattól.)

Fontos sikertényezők:

– tisztában lenni a fontos jellemzési szempontokkal

– a fontos szempontok szerint helyesen végezni a jellemzést

– nem pazarolni időt, energiát stb. nem fontos szempontok szerinti jellemzésre

Kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások

Ha valaminek semmivel semmilyen kapcsolata nem lenne, arról még azt sem tudnánk eldönteni, hogy létezik-e egyáltalán. A kapcsolatok, az összefüggések, a viszonyok, a vonatkozások, tudományosan „relációk” döntő fontosságúak az életben is és a gondolkodásban is.

A kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások nem elválaszthatók a tulajdonságoktól. Az, hogy a nyelv külön kezeli a két fogalmat, nemigen van logikus oka, kára viszont annál több.

A kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások, relációk megfogalmazása kijelentésekkel, állításokkal szokott történni.

A kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások helyett a tudomány a reláció fogalmát használja. Tehát a reláció magyarul kapcsolatot, összefüggést, viszonyt, vonatkozást egyaránt kifejezhet. A reláció összetett fogalom. Megadja, hogy mik között van kapcsolat és megadja a kapcsolat jellegét is. Reláta a neve valaminek, ha a kapcsolatban részt vesz, ha az rá is vonatkozik. Az pedig, hogy mi vonatkozik a relátákra az az un. „relációállítmány”. A „Kovács, Kiss és Nagy rokonok.” relációnak a relátái „Kovács”, „Kiss” és „Nagy”, relációállítmánya pedig „rokonok”.

A dolgok, jelenségek, folyamatok közti függés és függetlenség révén tudjuk irányítani azokat, amikre befolyásunk lehet. Ez adja a fontosságát a kapcsolatoknak, összefüggéseknek, viszonyoknak, vonatkozásoknak.

Fontos sikertényezők:

– tisztában lenni a fontos kapcsolatokkal, összefüggésekkel, viszonyokkal, vonatkozásokkal

– a fontos kapcsolatok, összefüggések, viszonyok, vonatkozások által meghatározott lehetőségek közül minél előnyösebbet megvalósítani

– nem pazarolni időt, energiát stb. nem fontos kapcsolatokra, összefüggésekre, viszonyokra, vonatkozásokra

Az állapotok és a helyzetek

Az élet állapotok, helyzetek egymásutánja. Nem mindegy, hogy milyen helyzetekben, állapotokban van valaki, az sem mindegy, hogy milyen helyzetekből, állapotokból milyen helyzetekbe, állapotokba kerül valaki. Nem mindegy, hogy van-e és milyen befolyása van a jövő állapotokra, helyzetekre, és ténylegesen milyen befolyást gyakorol a jövő állapotokra, helyzetekre.

Nemcsak gólhelyzet van a világon, hanem gazdasági helyzet, hadihelyzet, nemzetközi helyzet, válsághelyzet, veszélyhelyzet, nyerő helyzet és sok más élethelyzet is. Annak érdekében, hogy a számunkra legelőnyösebb helyzetekből álljon az élet, mindenekelőtt a lehetséges helyzeteket kell ismernünk, aztán helyesen kell ezeket jellemeznünk, majd helyesen kell viselkednünk, működnünk.

Fontos sikertényezők:

– a fontos helyzetek, állapotok ismerete

– a fontos helyzetek, állapotok helyes jellemzése, értékelése

– helyes viselkedés, működés

A műveletek és műveletvégzők

A világban minden, akár élő, akár „élettelen” (tudatosan, akaratlagosan vagy automatikusan) különféle műveleteket végez (másból sem áll a viselkedése).

A művelet a tudományban is központi fogalom, operáció a tudományos neve. Az operáció (művelet) fogalmában három tényezőnek van szerepe.

Az operátor a műveletvégző. Az operátum a művelet eredménye. Az operandus vagy operandum az amivel az operátor dolgozik, ami az operátor működése mellett az eredményt meghatározza. (Az eredménymeghatározó tehát az operandus és az operátor ill. annak működése.)

Fontos sikertényezők:

– tisztában lenni azzal, hogy mik a lehetséges operandusok

– tisztában lenni azzal, hogy mik a lehetséges operátorok

– tisztában lenni azzal, hogy mik a lehetséges operátumok

– tisztában lenni az operátorok működési módjával, működtetési lehetőségeivel (rengeteg különböző működésű és különbözőképp működtethető operátor van!)

– a célnak legmegfelelőbb operációk végrehajtásáról gondoskodni a legmegfelelőbb rendben, a legelőnyösebben

A folyamatok

Az élet folyamatokból áll. A folyamatok állapotokból, helyzetekből. A helyes szemlélet folyamatokban gondolkodik. Minden állapot, helyzet, előző állapotokból, helyzetekből jön létre műveletek révén.

A folyamatok egy részéhez alkalmazkodnunk kell, más folyamatokat azonban részben vagy teljesen képesek vagyunk irányítani. Fontos tudnunk, hogy mire (miért) nincs hatásunk, és mire (miért), miben lehet befolyásunk, hatásunk? Mit tudunk irányítani, mit hogyan érdemes irányítanunk?

Fontos sikertényezők:

– tudni, hogy mely folyamatoknak van jelentősége életünkben

– helyesen irányítani a befolyásunk alá eső folyamatokat

– nem pazarolni időt, energiát stb. olyan folyamatok befolyásolására, amelyekre nincs érdemi befolyásunk

Az igények és a lehetőségek alakulása

Az értelmes ember hamar észreveszi, hogy „sok az eszkimó és kevés a fóka”, azaz rengeteg az igény, de az igények kielégítési lehetőségei korlátozottak.

Nagyon oda kell tehát figyelni ezekre, és alakulásukra is, hiszen állandóan változnak. Változnak az igények, változnak a rendelkezésre álló lehetőségek és eszközök. Aki nem kíséri figyelemmel ezeket, az elveszti a lehetőségét a folyamatok irányítására.

Fontos sikertényezők:

– tudni, hogyan alakulnak az igények

– tudni, hogyan alakulnak a rendelkezésre álló lehetőségek, eszközök

Az értékelés

Az igények nem egyformán fontosak, sőt nem is egyformán reálisak. Gyakran nagyobb az étvágy, mint a gyomor befogadó képessége. Máskor pedig még arra sincs igény, ami valakinek elemi szükséglete lenne. Ha nem minden igény kielégítésére van lehetőség, hogyan miszerint helyes dönteni, ha nem befolyásolhatjuk az igények és a rendelkezésre álló lehetőségek eszközök alakulását? Hogyan kell viselkedni, ha van befolyásunk az igények és a rendelkezésre álló lehetőségek, eszközök alakulására?

A helyes döntéshez ismernünk kell az igények és a lehetőségek jellemzőit, értékelnünk kell ezeket. A helyes értékelés aszerint történik, hogy mik a következmények.

Fontos sikertényezők:

– legyenek jó értékelési szempontok

– legyenek jó értékelési módszerek

A lemondás

Akarva akaratlanul a világ minden szereplője minden pillanatban dönt. A döntés választás. Ha valamit választunk, akkor az összes többi lehetőséget nem választjuk. Ez egy lélektani helyzet, hogyan viselkednek ilyenkor az egyes emberek? Van aki örül annak, amit megszerzett, amit elért. Van aki kesereg amiatt, amit nem tudott megszerezni, amit nem tudott elérni. Van aki erőlködik, hogy egymást kizáró dolgokat megvalósítson. Egy fenékkel sok lovon akar ülni. Ezek az utóbbiak rengeteg hasznos időt és energiát pocsékolnak, nem beszélve arról, hogy kedélyüket is tönkreteszik.

Minden döntés lemondással jár. Az élet döntések folyamata, tehát lemondási folyamat is. A jóminőségű élethez tehát nélkülözhetetlen, hogy az élet lemondási folyamatát is a lehető legjobban, legügyesebben, legelőnyösebben csináljuk. Ehhez tudatosítani kell a lemondási kényszerhelyzetet, tudnunk kell, hogy mikről kell és lehet lemondani, miknek a fejében, meg kell hozni a jó döntést, el kell fogadni a vele járó lemondást, higgadtan, okosan, derűsen.

Fontos sikertényezők:

– biztosítani, hogy minden egy jó döntés érdekében történjen

– tudatosítani, hogy mindent egy jó döntés érdekében teszünk

– tudatosítani, hogy minden döntés lemondással jár

– tudatosítani, hogy lemondásunk egy jó döntés érdekében történik

– elfogadni a lemondást, mint a jó döntés velejáróját

– nem a lemondásra, hanem a jó döntésre helyezni a súlyt

– nem pazarolni időt, energiát stb. olyan erőfeszítésekre, melyek célja szükségszerű lemondások kikerülése

A legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása

Minden folyamat kiszolgálási, igénykielégítési folyamat, minden folyamatot a különböző igények kielégítésére törekvő erők, (erőviszonyok) tesznek olyanná amilyen. Az igénykielégítési folyamatok között ott vannak a mi igénykielégítési folyamataink is.

A folyamatokat természetesen értékelni, jellemezni kell, hogy melyik értékesebb, melyik mennyire értékes? És úgy kell működnünk, úgy kell viselkednünk, úgy kell befolyásolnunk az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb igénykielégítési folyamatok valósuljanak meg.

Fontos sikertényezők:

– tudni, hogy mely folyamatok milyen igények kielégítését szolgálják

– megfelelően befolyásolni az igények alakulását

– megfelelően befolyásolni a lehetőségek eszközök alakulását

– nem pazarolni időt, energiát stb. olyan erőfeszítésekre, melyek célja kevésbé értékes vagy kielégíthetetlen igények kielégítése

Az előkészítés, a felkészülés

Ha valaki figyelmes, az előkészítéssel, a felkészüléssel kapcsolatban két dolgot vehet észre. Az egyik az, hogy ahol megtakarítják az előkészítést, ott ennek a megtakarításnak a többszörösét kell költeni a menet közben váratlanul jelentkező, egyébként természetes és elkerülhetetlen tevékenységek elvégzésére.

A másik pedig, ahol túl sokat fordítanak az előkészítésre, a felkészülésre, ott gyakori, hogy az érdemi munkából semmi sem lesz, noha nagyon jól előkészítettek mindent. Azért szokták ezt csinálni, azért az elhúzódó gondos előkészítés, mert vagy nem tudják mit is kellene csinálni, vagy nagyon is tudják, csak nem akarják megcsinálni amit kellene.

A tervezés, a szervezés igazi tudomány, nagyon sokat tud, és sokat elérhet, aki jól tervez, jól szervez.

Mindennek van több-kevesebb előkészítési ideje, ami nélkül nem lehetséges vagy nehezebb a sikeres megvalósítás. Ugyanez igaz nemcsak időre, hanem energiára, pénzre, helyre, figyelemre, szeretetre.

A kudarcok nagy részének, a rossz hatásfoknak a rossz előkészítés vagy az előkészítés hiánya az oka. Meg lehet jósolni az eredményt, ha tudjuk, hogy még a minimális időt, energiát stb. sem fordítottak az előkészítésre, a tervezésre.

Az előkészítés fontos és hatékony eszköze a hatástanulmány készítés. Sajnos gyakran még olyankor sem készítenek hatástanulmányokat, amikor pedig törvény írja elő.

Fontos sikertényezők:

– ismerni a jó előkészítési módszereket

– ismerni a jó tervezési módszereket

– biztosítani mindent ami a jó előkészítéshez, a jó tervek

elkészítéséhez szükséges

A „hozzávalók”

A „hozzávalók” nemcsak – ahogyan a szakácskönyvekben, a receptkönyvekben – azok a nélkülözhetetlen anyagok, amik valami elkészítéséhez kellenek, hanem az összes sikertényező, ami nélkül a megvalósítás lehetetlen. Így pl.

– anyag,

– elképzelés, terv,

– energia,

– figyelem,

– hely,

– hit,

– idő,

– információ,

– pénz,

– szakképzett munkaerő,

– szeretet,

– türelem

stb.

Fontos sikertényezők:

– alaposan ismerni, hogy mik a sikertényezők, mik a kudarctényezők

– külön-külön gondoskodni minden sikertényezőről

A biztonság (tartalékok)

A leggondosabb tervek is többé-kevésbé pontatlanok. Ezért szoktak szerepelni a tervekben előre nem látható, nem tervezhető kiadások. Ez azonban nem elég, lehetőleg minden szempontból gondoskodni kell a megfelelő biztonságról, anyag, energia, hely, idő, pénz stb. tartalékokról.

Fontos sikertényezők:

– tudni, hogy a biztonság milyen fontos sikertényező

– ismerni a veszélyeket

– kezelni tudni a rendkívüli helyzeteket

Többletek, hiányok, eloszlás, elosztás

Az életben szinte sehol semmiből sem annyi van, mint amennyit szeretnénk, vagy több van, vagy kevesebb. Így a többlet és a hiány gyakori és általános jelenség. A gyakorlat szempontjából nem is annyira maga a többlet vagy a hiány a fontos, hanem az a mód, ahogyan ezekkel foglalkozunk, ahogyan ezeket kezeljük. Nem annyira a többlet vagy a hiány puszta léte határozza meg a sikert vagy a kudarcot, hanem nagyobb mértékben ezek kezelési módja.

Számos „természetes”, látszólag helyes viselkedés okozott már súlyos kárt, mert pl. egyszerűen nekiestek a hiányt pótolni valahonnan, a leggyorsabban, ezzel másutt még kellemetlenebb hiányokat és többleteket hoztak létre. Meglepő, de az sem mindig jó, ha a hiányt onnan pótolják, ahol többlet van.

A legelőnyösebb megoldásokhoz alaposan kell ismerni az eloszlásokat.

Hogyan oszlik el pl.

a nyersanyag,

a pénz,

a munkaerő,

a szaktudás

stb?

Hol van több, kevesebb

bűnözés,

boldog ember,

művelt ember,

kóbor kutya

stb?

Az elosztás művelete központi fontosságú az emberi tevékenységben. Csak azt tudjuk csinálni, hogy a lehetőségeket elosztjuk, hogy mit mire használunk fel.

 

Fontos sikertényezők:

– ismerni a hiányokat és többleteket

– ismerni az eloszlásokat

– helyesen végezni az elosztási feladatokat

– gondoskodni a legelőnyösebb eloszlásokról

Okelemzés, következménykezelés, tanulságlevonás és
hasznosítás

A múlt hat a jövőre. Nem mindegy azonban, hogy hogyan.

Ha helyesen elemezzük az okokat, levonjuk és hasznosítjuk a tanulságokat, akkor az okozatok kezelése is sikeresebb lehet, és a múltnak a jelenre gyakorolt hatása is a legelőnyösebb lehet.

Fontos sikertényezők:

– rendszeresen, jó módszerekkel elemezni az okokat

– rendszeresen, jó módszerekkel levonni a tanulságokat

– rendszeresen, jó módszerekkel hasznosítani a tanulságokat

– rendszeresen, jó módszerekkel kezelni az okozatokat

– rendszeresen, jó módszerekkel elemezni nemcsak a kudarcokat, hanem a sikereket is

A „fontos sikertényezők”

Minden intelligenciakövetelmény kapcsán felsoroltunk néhány fontos sikertényezőt. Természetesen nem sorolhattunk fel mindent. A fő cél, egy általános sikertényezőnek a tudatba vésése volt. Ez az általános sikertényező a sikertényezők és kudarctényezők ismerete. A sikertényezők és kudarctényezők puszta ismerete is sikertényező, mégpedig fontos sikertényező.

Hogyan tanulhatjuk az intelligenciát? Mit tegyünk?

Volt már szó róla, hogy mit célszerű kívülről megtanulni. Rendszeresen célszerű olvasgatni ennek a könyvnek azokat a részeit is, amiket hasznosaknak ítélünk.

Mit kell gyakorolni?

Mindenekelőtt a következőt. Viselkedésünk nagyrészt automatikus. Bizonyos hatásokra „beugranak” automatizmusok. Ehelyett a viselkedés helyett hagyjunk magunknak időt átállni és értelmesen viselkedni.

Azt is gyakorolni kell, hogy mikor hogyan kell

örülni,

hinni,

szeretni,

érdeklődni

stb.

Gyakorolni kell még a helyes megkülönböztetést is. Annak a megítélését pl., hogy mikor mi lehetséges, mi lehetetlen. Szinte biztos pl., hogy nem lehet minden szempontból a legjobbat megvalósítani. Nem lehet pl. olyan gépkocsit szerkeszteni, amely minden gépkocsi között a legolcsóbb, leggyorsabb, legkisebb fogyasztású, legtartósabb, legtöbb utast szállít, és legkisebb helyen fér el.

Állandóan gyakorolni kell az értékelést (a tulajdonságok, a kapcsolatok, a következmények alapján).

(Az értékelemzés rendkívül hasznos módszer, célszerű addig gyakorolni, amíg készséggé nem válik.)

A megítélés gyakorlása is nagyon fontos. Pl. mi mennyire

biztonságos,

előnyös,

erkölcsös,

élvezetes,

értékes,

hasznos,

jó,

kényelmes,

kellemes,

kockázatos,

nyereséges,

szép,

tartós,

veszélyes

stb.

Az ellenőrzés gyakorlása létfontosságú. A logikai ellenőrzésről sose feledkezzünk meg! A tényleges viselkedés azonban nem kétértékű logika szerint zajlik!

A tényleges viselkedési logika legalább háromértékű, egy állítás lehet pl.,

– biztosan, mindig igaz,

– biztosan, sosem igaz,

– bizonytalan, pl. egyszer igaz, máskor nem.

Az építőelemek, komponensek, elemi alkotórészek megkeresését is gyakorolni kell (többek között az intelligenciára vonatkozóan is).

Vannak nagyon hasznos segédeszközök, amik nélkül pl. nagyon lelassulna a munkánk. Ezek használatát is állandóan gyakorolni kell. Csak néhányat említünk, részletesebb kifejtésük külön kötetet igényelne,

– ha-akkor táblázat,

– állapot-művelet táblázat,

– Ishikawa diagram,

– szabványos kapcsolatábra,

– relációgráf, relációtáblázat.

A reprezentáció művelete nélkül nincs szellemi munka. A reprezentáción rengeteg múlik. Mit mikor hogyan jelölünk, mivel, hogyan adunk meg, mit mivel képviseltetünk? Számok, számsorozatok, számtömbök alkalmasak pl. pontok, egyenesek, síkok, sokszögek, poliéderek, körök, gömbök, ilyenekből összetett alakzatok stb. reprezentációjára. A reprezentánsok tere, világa rendkívül fontos, nagyrészt ebben zajlik a tudományos munka.

A véletlenszerű, esetleges rendben jelentkező, véletlenszerű, esetleges jelenségek, dolgok kezelése, pl. olyan elrendezése, hogy az elrendezés valamilyen adott szempontból legjobb legyen, szintén hozzátartozik az intelligenciához, ezért ezt is gyakorolni kell. (Számos jó játék szerkeszthető ennek a készségnek a fejlesztésére.)

Befejezésül még a navigáció gyakorlásának fontosságát hangsúlyozzuk. Pl. a véletlen viszonyok, adottságok, követelmények világában való navigációét.

Ha valaki ezek után elkeseredne, hogy mennyi mindent felsoroltunk, amihez semmi segítséget nem talál, sőt abban is biztos lehet, hogy sok fontos dolog van még, amit gyakorolni kell, de még csak nem is említettük, akkor vigasztalásul arra hívjuk fel a figyelmet, hogy két dolgot mindenképp gyakorolni kell még,

– látni a fáktól az erdőt, és

– látni az erdőtől a fákat.

Ez viszont lényegében maga az intelligencia, melynek a felfrissítéséhez, elevenné tételéhez könyvünk – úgy véljük – megadta egy ilyen munkától elvárható segítséget.

Befejezés

Az élet problémahelyzetek és – intelligens emberek számára – feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. A problémákat kérdések formájában is megfogalmazhatjuk. A problémák értelmes megoldásához nélkülözhetetlen, hogy a megválaszolandó kérdések meg legyenek fogalmazva, jól legyenek megfogalmazva és felvetve. Vannak általános kérdések, amelyek minden problémamegoldásnál hasznosak. Sokan, akik különben képesek lennének problémáik megoldására, csak azért nem sikeresek, mert sajnálják az időt a kérdések gondos megfogalmazásától, megválaszolásától és ezek ellenőrzésétől.

Mindegyikünk problémája, hogy hogyan fejlesszük, érvényesítsük intelligenciánkat. E kötet elolvasása után – úgy véljük – már csak a tettek vannak hátra. Rendszeresen szánjunk időt a magunk és gyermekeink intelligenciájának fejlesztésére is.

Reméljük, az Olvasó ennek a munkának elolvasása után megbizonyosodott róla, hogy az emberiség intelligensebb részéhez tartozhat, és nem kell tovább cipelnie a tudatos vagy nem tudatos csökkentértékűség terheit, amik nem valóságosak, csak belénk szuggerálták azok az áltudósok, akiknek az intelligencia semmi több, mint üzlet.

Kívánjuk, hogy az Olvasó ezentúl felszabadultan, derűsen, lendületesen és sikeresen dolgozzon azon, hogy intelligenciája ne csak meglegyen, hanem valóban érvényesüljön is, és mindenben hozzásegítse a lényeg megragadásához, és a legértékesebb sikerek eléréséhez.

***

Ez a kötet az intelligencia „tanulásához” nyújt segítséget, felnőtteknek. Az intelligencia „tanítása” gyerekeknek, szintén a felnőttek dolga, ezt segíti „Az intelligencia tankönyve I.” című kötet. Az ebben szereplő gyakorlattípusok mindenki számára hasznosak, felnőtteknek természetesen magasabb szintű feladatokról kell gondoskodniuk saját számukra.

Tartsuk szem előtt! Tartsuk szem előtt, hogy az intelligencia néhány (nem túl sok) művelet, tevékenység végzését és néhány (nem túl sok) hiba kerülését jelenti. Ezeket mindenki megtanulhatja. Tartsuk szem előtt azt is, hogy az intelligencia megvalósulását, érvényesülését jelentő, az azt alkotó néhány tevékenység sikeres elvégzésének szintén csak néhány (nem túl sok) készség az alapja, és ezeket gyakorlással mindenki kifejlesztheti. Tehát mindössze néhány tevékenységről és néhány készségről van szó, amik megtanulhatók és kifejleszthetők.