Magamról

Beküldve: Magamról

Kálban születtem, Heves Megyében, de gyökereim, ifjúkori kapcsolataim a Tarna völgyében Észak felé nyúlnak. Édesapám, Bocsa Mihály Tófaluból származik. Kilencen voltak testvérek. Gyermekkoromban gyakran látogattuk őket, és unokatestvéreimet, főleg nagyapámat, amíg élt. Anyai nagyszüleim, édesanyám, Somogyi Mária Kápolnán éltek, a háború után építkeztek Kálban, és én már ebben a káli házban születtem az Árpád utcában.
Az általános iskolát és a gimnáziumot szülőfalumban végeztem, ott érettségiztem 1968-ban. A papság gondolata már általános iskolában megfogalmazódott bennem. Káplánunk, Imre János pálos atya (később éveken át a Gellért-hegy oldalában lévő Sziklakápolna házfőnöke volt, jelenleg Pécsen a pálos rendházban él) kérdezte meg tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Igennel válaszoltam. Gimnáziumba már azzal a határozott szándékkal mentem, hogy pap leszek. Azért választottam a latin nyelvet is. De a gimnáziumi évek során felmerült bennem egy kérdés: ha mégsem pap leszek, akkor mi? Az a válasz született meg bennem, hogy akkor tanár. És azután olvastam az Új Emberben, hogy a Piarista Rend felvételt hirdet, azok jelentkezését várja, akik paptanári hivatást éreznek magukban. Akkor tudtam meg, hogy létezik olyan is, hogy paptanár, vagy más szóval szerzetestanár. Akkori káplánunk, Somodi János atya Kecskeméten piarista diák volt. Ő mesélt azután diákéveiről, a piaristákról, és ő hozott kapcsolatba a renddel.

Érettségi után mindjárt jelentkeztem is a Piarista Rendbe, ahol tanulmányaimat tíz éven át folytattam. Előbb elvégeztem a teológiát. 1975-ben pappá szenteltek. És közben párhuzamosan végeztem az egyetemet is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész karán 1978-ban szereztem diplomát. Történelem-latin szakos tanár lettem, és ezeket a tárgyakat tanítottam mindaddig, amíg 1992-től más rendi megbízatásokat nem kaptam. Ettől az évtől a kecskeméti piarista rendházba neveztek ki házfőnöknek. Előtte 1982-ben kerültem Kecskemétre, ahol majdnem annyi időt töltöttem, mint  szülőfalumban, vagyis egy híján tizengyolcat. A házfőnökség a helyi szerzetes-közösség vezetésének a feladatait jelentette. Emellett tanítottam is tovább a kecskeméti gimnáziumban. Hasonló megbízatással helyeztek Vácra 1999-ben. Itt is házfőnök 12 éven át, emellett a rendi növendékek, a novíciusok tanításával, nevelésével is foglalkoztam, és én vagyok a gazdája a szép nagy kéttornyú templomunknak, amely nem plébániatemplom, hanem templomigazgatóság.
Egyik fő tevékenységi területem jelenleg itt Vácon a templomigazgatóság. A Piarista Rend alapítója Kalazanci Szent József volt, akinek idejében úgy folyt az iskolában a tanítás, hogy közben egy-egy piarista atya vezetésével állandó szentségimádás is volt az iskola templomában, vagy kápolnájában. Az a gondolat, hogy ezt jó lenne ma is valamilyen formában feleleveníteni, régóta foglalkoztatott. Végül itt Vácon nyílt alakalom ennek a megvalósítására, igaz nem a diákokkal, hanem a templom híveivel. Kezdetben minden szombaton egész napos szentségimádás volt itt a templomunkban olyan formában, hogy minden órának volt egy gazdája, aki akkor szentségimádást végzett, és így egész nap nyitva lehet a templom, és sokan betérhett imádkozni. Elsősorban ezeknek a szentségimádásoknak tulajdonítom, hogy fellendült a hitélet a templomban, és bizonyos alkalmakkor távolabbról is eljárnak ide sokan, vagy lelkileg bele kapcsolódnak ennek a templomnak az imáiba.
2004-ben alakult egy Rózsafüzér Társulat itt a templomomban, amely hamarosan túlnőtt nemcsak a templom, a város, hanem az ország határain is. A katolikus hit fő megkülönböztető jegyei az Oltáriszentségbe vetett hit, a Mária-tisztelet, és a hozzá kapcsolódó szentek tisztelete, és a római pápa irányító szerepének az elfogadása. Manapság amilyen mértékben egyre inkább háttérbe szorul a valódi istenhit, olyan mértékben lépnek előtérbe a babonák, és lépett színre nyíltan a sátánizmus is. Amikor valaki egy sátánista szekta tagjává válik (sajnos már hazánkban is vannak ilyenek) meg kell tagadnia keresztségét, az Oltáriszentségbe vetett hitet, sőt meg kell gyaláznia az Oltáriszentséget, lábbal kell tipornia a feszületet, a Szűzanya és a szentek képeit. Korunkban éppen ezek az értékek, amelyek pedig megmenthetnék az embereket, sokak szemében elhalványodtak, még ha maguk nem is váltak kifejezetten sátánistává. Nos, ennek a Rózsafüzér Társulatnak egyik fő célja, imaszándéka éppen az Oltáriszentség védelme, a meggyalázások, és a méltatlan (bűnbánat nélküli, gyónás nélküli) áldozások, káromlások ellensúlyozása, és az állandó szentségimádás megvalósulásáért való imádkozás. A társulat fő védőszentje Szent Piatrelcinoi Pio atya. Amikor az ő ünnepén Olaszországba látogattunk San Giovanni di Rotondoba, arra a helyre, ahol tevékenykedett, és ahol el van temetve (akkor éppen még látható volt az épségben maradt teste az üvegkoporsóban) és felajánlottuk neki a Rózsafüzér Társulatunkat, éppen abban az órában olvasott valaki Erdélyben az egyik rózsafüzér-társulati tag által szerkesztett honlapon erről a társulatról. Nagyon megragadta a gondolat, és többeket beszervezett először Gyimesbükön, az ezeréves határnál, majd újabb tagokat a környék falvaiból. Azóta újabb és újabb csoportok alakultak Erdély többi pontján is, és ma már többen vannak az immár több mint 1400 tagot számláló társulatban a határon túliak, mint az anyaországban élők.
Van még egyéb programjai is a vezetésem alatt álló váci piarista templomnak, amelyek az ország távolabbi vidékeiről, sőt a határokon túlról is odavonzanak sokakat. Az egyik a minden hónap harmadik péntekén tartott családjaink gyógyulásáért, szabadulásáért tartott szentmisék, a másik az október 23-ához közel eső szombaton a magyarságon belüli kiengesztelődési találkozók, a harmadik önmagunk Szűzanyának való odaszentelése, május-június hónapban pedig az engesztelők országos találkozói.
Sok embert vonzanak a kiengesztelődési találkozók  az október 23-ához a legközelebb eső szombaton. 2007 október 27-én volt az első kiengesztelődési találkozó az anyaországban élő és a határokon túl élő magyarok között. Frissen élt még a határon túli magyarságban akkor annak az ominózus népszavazásnak az emléke, amikor az anyaországbeliek megtagadták a kettős állampolgárság megadását a határon túl élőknek. Ezért a fájdalomokozásért, és az egymásnak okozott bántásokért kértünk egymástól kölcsönösen bocsánatot és bocsátottunk meg egymásnak ezen a találkozón. Könny folyt mindenkinek a szeméből, amikor kölcsönösen megölelték egymást a jelenlévők kifejezve ezzel az egymásnak való kölcsönös megbocsátást, és az egymáshoz tartozást.
A harmadik, sokakat megmozgató program egy 33 napos lelkigyakorlat, amelyet ki-ki otthon végezhet. Ez egy előkészítő lelkigyakorlat ahhoz, hogy személyesen is valóra váltsuk azt, amit Szent István királyunk már ezer évvel ezelőtt megtett. Ő Szűz Máriának ajánlotta népét és országát. Ennek a felajánlásnak mi magyarok nagyon sokat köszönhetünk. Azóta vagyunk Regnum Maianum, Mária Országa, azóta Nagyboldogasszony számunkra az Istenanya, és minden bizonnyal ennek a felajánlásnak köszönhetjük, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”. Ez a Szent István által elvégzett felajánlás akkor lesz igazán hatékony, és sok magyar életében gyümölcsöző, ha mi magunk is, minél többen személyesen a Szűzanyának ajánljuk-szenteljük magunkat. És ez a felajánlás, odaszentelés akkor fejtheti ki az önmagátt felajánló lelkében a hatását, ha nem pusztán egy felajánló imát mondunk el, hanem alaposan fel is készülünk erre a felajánlásra. Ezt szolgálja ez a bizonyos 33 napos lelkigyakorlat, amelynek segédanyagai megtalálhatók, és amelynek vezérkönyve is megrendelhető honlapomon. 2010 augusztus 15-én volt az első ilyen felajánlás-odaszentelés a váci Piarista Templomban, illetve a rendház udvarán felállított Szűzanya szobor előtt, amelyen a lelkigyakorlat elvégzése után több mint kétszázan szentelték oda magukat személyesen a Szűzanyának.

Sok embert vonzanak az engesztelők találkozói, amelyek az országban szerte szét engesztelőket fogják össze. Az ő lelki táplálásukat szolgálja az Engesztelők Lapja.
2010-ben jelent meg könyv formájában is „Az egyháztörténelem nagy alakjai” c. a Mária Rádióban elhangzott sorozatom szentekről és szentté avatásra váró személyek rövid életrajza, amelyben sok tőlük származó gondolatot, és életükből vett epizódok találhatók, amelyekből mi mai emberek is mind tanulhatunk.
Mindezekről a témákról lehet olvasni írásokat, filmeket és fényképeket nézni a honlapomon.Szeretettel várok mindenkit Rózsafüzér Társulatunkban, minden hónap harmadik péntekén este 5 órától a gyógyító-szabadító alkalmakra, az októberi kiengesztelődési találkozókra, tavasz végén-nyár elején tartott engesztelők találkozóira, és önmagunk Szűzanyának való odaszentelésének ünnepi alkalmaira Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) és Nagyboldogasszony (augusztus 15.) ünnepén! 

Itt a váci Szent Anna Piarista templomban megnyílt az ország első örökimádó kápolnája. Itt éjjel-nappal, a nap 24 órájában várja az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus az ide betérőket, hogy hogy gyógyítsa, hitre vezesse és a Szentháromság szeretetében magához ölelje az ide betérőket. Aki nem tud erre játni, az az internet segítségével is be tud kapcsolódni a szentségimádásba a templom honlapján.