Jézus megkeresztelkedése A év

Beküldve: Vasár- és ünnepnapokra

   Mikről szólnak a mai olvasmányok?

 

 

Péter apostol az Apostolok Cselekedeteiben leírt prédikációjában utal a mai evangélium eseményre, mint Jézus nyilvános fellépésének a kezdetére.

 

·     Megemlíti a keresztelés tényét, és azt, hogy ez Szentlélekkel és hatalommal való felkenés volt.

·     Jézusról két dolgot emel ki:

„Amerre csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” Ez a mondat ugyan nem tartalmazza azt, hogy Ő Isten lenne, csak ennyit mondott: vele volt az Isten. De a másik kijelentése Jézusnak egyértelműen Isten voltára utal.  „Ő a mindenség ura.”

Izajás próféta megjövendöli előre ezt az eseményt, és értelmezi is, rámutat annak fontosságára, elmond néhány dolgot előre a messiásról. Szól Isten vele kapcsolatos terveiről.

Az evangéliumban és az Alleluja versben is Jézus megkeresztelkedéséről van szó.

 Az allelujában röviden, Márk evangélista szavait idézve: „Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mk 9, 6  

Máté evangélista hosszabban írja le a keresztelkedés jelenetét

Jézus addigi otthonából a galileai Názáretből a Jordánhoz megy, egyenesen azért, hogy János megkeresztelje őt.

Mit jelentett Jézus számára ez a keresztség?

Nem azt, amit nekünk. Nekünk a bűneink eltörlését jelenti, és azt, hogy attól kezdve Isten fogadott fiai lehetünk.

Jézusnak nem voltak bűnei, és ő eleve Isten fia volt, az Atya egyszülöttje.

Mit jelentett hát számára a keresztség?

Éppen istenfiúságának a kinyilvánítását, és egy figyelemfelhívást: rajta keresztül Istennek mondanivalója van számunkra, figyeljünk ezért rá, úgy, mintha magára az Atyára figyelnénk. Igazán Ő mutatja meg majd nekünk az Atyát, és az Atya ránk vonatkozó akaratát.

Miért János szabadkozása?

Azért mert tudja, hogy a saját keresztsége a bűnbánatra való felszólítás, Jézus pedig nem bűnös, neki nincs szüksége arra, hogy a víz lemossa bűneit. János tudja róla, hogy ő az Isten Fia.

De Jézus mégis megkeresztelkedik, miért?

Ezt részben már láttuk: Megmutatja Isteni dicsőségét. Ez a keresztség nyilvános fellépésének a kezdete.

Másrészt keresztségével megszenteli a vizet, és az egész Jordánt, hogy majd az által alapított keresztség szentségében a víz valóban lemossa a bűnöket.

Ezért van Vízkeresztkor vízszentelés, és érdekes módon a görög katolikusok nemcsak egy tál vagy egy vödör vizet szentelnek meg, hanem a közelükben lévő patakokat és folyókat is. Így pl. a Dunát is. Az egész Duna így szenteltvízzé válik.

Harmadrészt Jézus ismeri a rá vonatkozó próféciákat, és azokat tudatosan teljesíteni akarja: egyrészt mint az Atya rá vonatkozó akaratát, amit öröktől fogva elgondolt, másrészt táplálva a mi hitünket is azzal, hogy az ő személye éppen abban különbözik minden más vallásalapító személyétől, hogy nemcsak úgy fellépett, vallást alapított, hanem érkezése egy hosszú, előkészített történelmi folyamat eredménye. Éppen erről szól az ószövetségi olvasmány

Miket jövendölt meg előre Izajás próféta a messiásról?

Az, hogy Ő Istennek a szolgája, választottja, akiben kedve telik, és akit mindenben támogat.

„Ezt mondja az Úr: Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik.”

Éppen ilyen féle szavak hangzanak el a Jordánban való kereszteléskor, de már az Atya szájából, és már nemcsak szolgának nevezik ezek a szavak Jézust, hanem, azt mondja az Atya, hogy „ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok!”

Kiárasztja rá Szentlelkét, és elmondja az igazságot, az Istenről való minden igazságot az összes nemzetnek. „Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek.”  „Az ő tanítására várnak a nemzetek.”

Hogyan hirdeti az igazságot?

Nem kiabálva, hanem halkan, de érthetően. Aki meg akarja hallani, az meghallhatja, de ő nem erőszakolja rá senkire az igazságot. „Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon.”

Ugyanakkor hűségesen, bele nem fáradva, kedvét nem veszítve a nehézségek, a visszautasítások láttán. „Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.”

A hatalmasokat előbb-utóbb letaszítja trónjukról, de a kicsinyeket, az alázatosakat nem akarja megsebezni. „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.”

Isten eddig is az igazságot hirdette az ószövetségi népnek. De az ószövetségi választott nép úgy tudta csak befogadni ezt az igazságot, hogy Isten szövetséget kötött vele.

Ennek a szövetségnek az volt a lényege, hogy Isten a nép elé tárta a törvényeit, amelynek a legrövidebb összegzése a Tízparancsolat. Isten megígérte támogatását, vezetését, gondviselését, az ember részéről pedig ezeknek a parancsoknak a teljesítését várta. Ezt ígérték kölcsönösen egymásnak a szövetségkötéskor a Sinai hegynél.

Jézusban elmondta Isten a teljes igazságot önmagáról. És egy új szövetséget kínált már nemcsak a választott népnek, hanem az egész emberiségnek.

Bemutatta saját szentháromságos voltát, szeretetét az emberiség iránt. És Jézusban meg is mutatta, hogy hogyan kell élnie az embernek, ha Isten örök boldogságra vonatkozó ígéreteinek a részesévé akar lenni. „Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek.”

Ennek első lépése, hogy megtöri a nagy fogságban tartó, a sátán hatalmát. Megnyitja az emberek szemét az igazságra, hogy lássák azt, és kiszabadítja a sátán uralma alól azokat, akiket addig szabadságuktól megfosztott. Azért köti meg Isten Jézusban ezt az új szövetséget, „hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek.”

Még egy fontos kijelentés az ószövetségi olvasmányból: „Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezed és én formáltalak.”

Ezek a szavak már nemcsak Jézusra vonatkoznak, hanem azokra is, akik a keresztség révén az Atya fogadott fiaivá, azaz Jézus testvéreivé lesznek: vagyis minden keresztényre.

Akik közel engedik Jézust magukhoz, azoknak megfogja a kezét, szelíden formálni, alakítani fogja őket mindaddig, amíg nem érzik ők is magukénak, rájuk vonatkozónak azokat a szavakat, amelyek a mai evangéliumban Jézusról elhangzanak: „Ez az én szeretett fiam.”

Jézus, a Mennyei Atya és a Szentlélek azon munkálkodnak, hogy mindnyájan átérezzük az istengyermekség kegyelmét, hogy szüntelenül ennek a tudatában éljünk, és ezáltal verjük vissza a gonoszt támadásait, és győzzük le az élet minden nehézségét.